Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Isaburo Nagai
JAPÁN VÉLEMÉNY TOLSZTOJRÓL
(Tolsztoj és a buddhizmus)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Nyugat, 1911, I. 719-725. oldal
I.
Annak a kornak, amikor még azt hitték, hogy a kereszténység és a buddhizmus
közt semmi összefüggés sincs, úgy látszik, vége szakadt. Egyrészt a modern tudományos
kutatások közelebbi viszonyba hozták a keleti és nyugati civilizációt, másrészt
az újabb búvárlatok azt mutatják, hogy a buddhizmus és a kereszténység közt
szembeszökő hasonlóságok vannak. Sőt egyes kutatók arra a föltevésre jutottak,
hogy a két vallás egy helyen született, ott, ahol a hajdani kereskedelem élénkebb
volt, mint általában hisszük, és a keleti és nyugati eszmék elvegyültek egymással,
amint ősrégi időkben a karavánok azokat odahozták a világ minden tájáról. Új
kutatások szólnak arról, hogy ősi időkben mint folyt nagy méretekben a kereskedelem
zsidók, perzsák, kínaiak és hinduk közt. A tel-el-amarnai levelezés fölfedezése
mutatja, hogy K. e. 1400-ban mily élénk volt az összeköttetés a babiloni kormány,
Egyiptom és a hettiták közt. Nyugat-Ázsiában nagy országutak voltak, melyeken
kereskedelmi karavánok utaztak Babilóniából Palesztínába és Egyiptomba. A keresztény
kor elején szárazföldi és tengeri utak vonultak Európán és Ázsián keresztül.
A kínai Csang Kien K. e. száz évvel utazott nyugatra. K. u. 61-ben Ming Ti kínai
császár követei Indiába mentek, sok országot jártak be és kitűnő tanítókat hoztak
haza Indiából. Parthiából a második században hittérítők jöttek Kínába. Így
a távoli Kínának is régi összeköttetései voltak nyugaton. Hindu, parthiai és
nesztoriánus hittérítők mintegy kétezren éltek Lojangban, Kína régi fővárosában
ezer év előtt. Másrészt, mivel Babilon és India oly közel estek egymáshoz, a
politikai, kereskedelmi és vallásos eszmék nagy mértékben mindannyiokra nézve
közkincsekké váltak. Így tehát joggal tehető föl, hogy a különféle eszmék átvétele
sokkal gyakoribb és könnyebb dolog volt, mint ezt rendesen gondolnók. Így tehát
az új buddhizmus (magas buddhizmus vagy Mahajana), mely Buddha halála után ötszáz
évvel, vagyis mintegy ötven évvel Szent Pál kora után keletkezett, könnyen lehetett
alávetve keresztény befolyásnak, avagy esetleg az előbbi volt a kereszténységre
hatással.
E részben azonban a tudósok véleménye még nem alakult ki eléggé, hogysem ma
végérvényű ítéletet hozhatnánk. Noha oly emberek, mint Lillic Angolországban
és Renan Franciaországban hangoztatják a buddhista befolyást a kereszténységre
Palesztínában, újabb tanulmányok, mint Prof. Lolydéi a tokiói császári egyetemen,
Dahlmanéi, ki jezsuita hittérítő Japánban és dr. Richard, a közismert baptista
hittérítőéi Kínában, egészben véve inkább a kereszténységnek a buddhizmusra,
éspedig a magas buddhizmusra gyakorolt befolyásáról tanúskodnak, mint fordítva.
Annyi tény, hogy a kereszténység és buddhizmus valamelyes kölcsönhatásnak ki
voltak téve, mert egyébként bajos is lenne a jelenleg oly szembeötlő számos
eszmei és alaki megegyezést magyarázni. Az említettem szerzők első föladata
az volt, hogy a kereszténység és a magas buddhizmus közti viszonyt megvilágítsák.
A buddhizmus eredetéről dr. Richard így szól: "Évről-évre világosabb lesz,
hogy az új buddhizmus és kereszténység forrása egy volt, Babilónia, ahol több
zsidó próféta írta dicső látomásait isten eljövendő országáról. Babilónia ekkor
sűrű összeköttetésben volt a nyugati Indiával és Perzsiával, valamint Júdeával,
Egyiptommal és Görögországgal. E központból hordták szét az életet keltő igazságokat,
mint magvakat, kelet és nyugat felé, ahol bizonyos tekintetben módosultak a
különféle viszonyok folytán."*
II.
A részletesebb megvitatás előtt világos képet kell szereznünk a buddhizmus bonyolult
iskoláiról és tanairól.
A buddhizmus két fő csoportra oszlik, t. i. a Hinajánára (kis vagy primitív
buddhizmus) és a Mahajánára (nagyobb, magas vagy újabb buddhizmus). Gantamô
Buddha életében nem voltak tanításairól könyvek, azonban egy, a XIV. századból
való japán forrásmunka szerint a hagyomány azt állítja, hogy Buddha halála (K.
e. 543) után ötszáz évvel virágzó hinajána (primitív buddhista) iskola volt,
ellenben a mahajana (magas buddhista) iskoláról senki sem tudott. Buddha halála
után ötszáz évvel írta Moming (Asvagosa) könyvét A Mahajána hitről. A mahajána
iskola mindenfelé virágzani kezdett, a hinajána azonban elhomályosult.
Figyelemre méltó a mahajána hitalapítónak, Asvagosának élete. Pontos adatok
nem állnak rendelkezésünkre, de tudjuk, hogy bramin volt, aki a buddhizmusra
tért át, és hogy sokat utazott India középső és nyugati vidékein. Egy ismeretlen
nevű észak-nyugati indiai királlyal élt egyidőben, sőt talán nevelője is volt,
aki a keresztény kor első századában élt. Dr. Richard méltán nevezi a buddhizmus
Szent Páljának, mert az ő iskolája a keresztényhez hasonló eszmét tartalmaz,
t. i. a hit általi üdvözülést.
Azt is mondták némelyek, hogy tanait Tamás apostoltól vette át, aki a Kasiba
dinasztia alatt élt Indiában, ez azonban nagyon kétséges. A két buddhizmus közti
fő különbség, hogy a magas buddhizmus istennek nyilvánította Buddhát, a primitív
ellenben egyszerűen embernek, tanítónak, reformernek tekinti. Asvagosa új vallásalapításával
kezdődik Buddha istenítése és imádása. A két vallás közti különbséget e pontokba
lehetne foglalni:
1. A régi buddhizmus ateista volt; az új teista.
2. A régi buddhizmus a saját érdemen való üdvözülésben (karma) hitt; az új isten
segítségében is bízott.
3. A régi buddhizmus a gonosz világtól való elvonultságban hitt; az új a világban
való élést hirdette és mások megtérítését a legnagyobb erényként dicsőítette.
4. A régi buddhizmus számtalan vándorlásban hitt, mielőtt a nagy tömeg megszabadulhat;
az új a paradicsomba jutásban hitt, egyszerre, költözés nélkül.
III.
Akik ismerik a buddhista szertartást, a katolikus szertartásban meglepetve veszik
észre, mint nyilvánulnak meg ugyanolyan szertartási eszmék, áthatva a kereszténységet
és buddhizmust. E sorok írójának személyes tapasztalata ez a különös meglepetés,
melyet érzett, amikor először volt katolikus templomban Amerikában. A keresztény
és buddhista rítusban ugyanazon fölfogást láttam magam előtt, mint pl. a papok
köntöse, a tömjén használata, egy régi nyelv megtartása ceremoniális célokra,
a képek tisztelete stb. Nem kisebb volt meglepetésem, amikor először pillantottam
meg Fra Angelico festményeinek másolatát, látva a szembetűnő eszmei rokonságot
a régi buddhista és keresztény festők közt. Dahlman is nagyon hangsúlyozza,
hogy a buddhista festők keresztény befolyás alatt álltak. Szerinte Buddháról
kép egyáltalában nincs a keresztény kor első százada előtti korból.
Dr. Richard is úgy véli, hogy a kereszténység és újabb buddhizmus föltűnő rokonságot
mutatnak még oly eszmékben is, mint a Messiás és a Háromság. Szerinte a buddhizmusban
csodás fejlődést látunk ateizmusból a teizmusba, továbbá a teizmusból a monoteisztikus
háromságba. A Lótusz Evangélium utolsó fejezetében állandó a hivatkozás a "nagy",
"előrehaladt" vagy "új" hitre, mint egyedül üdvözítőre a
"kicsiny", "primitív" vagy "régi" hittel ellentétben.
Az új hit oly csodásan hasonlít a kereszténységhez, hogy helyesen lenne nevezhető
"pre-nesztoriánus kereszténységnek". Ugyanez a szerző még egyéb hasonlóságokat
is jegyez föl: az egy isten jelzése alfával és omegával, a Megváltó mint az
élet és halál kulcsának bírója, a tizenkét apostol és a tizenkét buddhista tanítvány
stb.
IV.
Mindezen hasonlóságok mellett is a kereszténység és buddhizmus teljesen eltérő
színekkel bírnak a maguk szellemi tájképein, még ha bebizonyítottnak is tekintjük,
hogy e két vallás ugyanazon teremtő gondolat alkotásai. A nyugati ember érzelmét
a buddhizmussal szemben jelzi Lafcadio Hearn e szavakkal: "Ama gyönyörűség
nagy része, melyet a buddhizmussal való foglalkozásom közben éreztem, onnan
származik, amit talán a szellemi táj idegenségének lehetne nevezni. Minden eszme,
az érvelés módja, sőt a bebizonyítottnak tekintett és nem vitatott posztulátumok
is oly idegenszerűknek tűntek föl előttem, oly eltérőnek mindattól, amihez szokva
voltam, hogy egyre úgy éreztem, mint ha Tündérországban járnék."
Hogyha azonban Tolsztoj vallásához jutunk el, úgy érezzük, mintha szorosabb
rokonság volna a buddhizmus és kereszténység közt. Vezető gondolata az volt,
hogy egységbe és harmóniába hozza a meglevő vallásokat. Senki sem érintett nálánál
több modern eszmét, és csodás látvány, hogy mily távolról vette elő a koreszméket
földünk minden zugából. Ez adja meg filozófiája és élete következetlenségének
és ellentmondásainak magyarázatát. Ha azonban szellemi fejlődését megfigyeljük,
pályafutását, mely az orosz nemesi életből a magányban való tragikus halálhoz
vitte, lehetetlen nem látnunk, hogy végeredményében életét annak szentelte,
hogy a kereszténységet közelebb hozza a buddhizmushoz. Tolsztoj vallása és a
buddhizmus közti rokonvonások ezek: 1. Panteizmus. 2. Aszketizmus. 3. Az ember
erkölcsi kötelessége az állatok iránt. 4. Vegetarianizmus.
Talán Tolsztojnak panteizmusa volt egyik legszembeötlőbb sajátossága a japán
ízlés előtt. A japán szellem évszázadokon át panteista légkörben nőtt föl és
Tolsztoj nyugati panteizmusa természetszerű vonzalmat ébresztett benne. Továbbá
a japán faj talán sohasem lenne képes bármely vallást értékelni, ha teljesen
hiányoznék belőle az aszkétikus elem. Tolsztoj tanai és élete pedig bőven tartalmazzák
a szigorú, merev aszketizmus példáit. Aszketizmusánál fogva vádolta a jelen
civilizációt és azt hirdetvén, hogy ha "valaki asszonyra tekint gonosz
kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal szívében" (Máté V. 28.),
még a házasság intézményében is kételkedett. Tragikus távozása otthonról a magányosságba
kevéssel halála előtt olyanféle, mint amikor egy buddhista a világ elől a természethez
fut. Amikor a halál árnya közeledett, teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy
egy boldog család központja, hogy gyöngéd családi kötelékek vették körül. Szívét
csak az a vágy töltötte el, hogy végső nyughelyet leljen vergődő lelke számára.
Egyébbel nem törődhetett és odahagyta szerető, hű nejét családostul. E tettében
Tolsztoj teljesen buddhista volt, és az az eszme, mely ezen áldozatokat igazolja
az, hogy amikor egy lélek a kétség és bánat alól akarja magát emancipálni, bármily
áldozat se kerülendő el, amint ezt Tolsztojnak erős, önmagával törődő jelleme
oly élénken valósította meg. Ezért mondta egy fiatal amerikai hölgy ismerősöm
rosszallólag Tolsztojról, hogy egyszerűen egy önző vénember volt.
Tolsztoj tragikus halála számos hasonló buddhista történetre emlékeztet, melyek
hősei bátran itták ki az áldozatkészség keserű serlegét. Így Szajgió, a legnagyobb
japán tájfestő költő, aki az udvari életet és családját ellökve magától, menekült
otthonról, egy apa, aki eltagadta magát fia előtt, aki hosszú évek kutatása
után találta meg egy monostorban stb. Bármily szélsőségekbe tévedt alakjai is
ezek az aszketizmusnak, lelkileg Tolsztojjal egy alapon állnak.
A vegetarianizmus is rokon vonás Tolsztoj és a buddhizmus közt. Tolsztoj vonakodott
lovait az izzadásig használni, mivel ezt kegyetlenségnek tartotta. Vonakodott
húst enni, mivel ezt is kegyetlenségnek tartotta. Etikája nemcsak az emberi
lények közti viszonyra terjedt ki, hanem magában foglalta az ember és az összes
élő állatok közti viszonyt is. Bármily pontból is indult ki, ugyanahhoz a célhoz
jutott, mint a buddhizmus.
Azt mondtam, hogy honfitársaimat Tolsztoj panteizmusa és aszketizmusa vonzotta.
Azonban egyéb okok is voltak. Vallásának egyéni jellege volt az egyik fontos
ok. Tanításai egyes személyekre, egyes emberekre vannak alapítva, mindenkinek
saját tapasztalatára, és távol állnak az amerikai vallásos mozgalmak típusától,
melyek szervezett, társadalmi mozgalmak, teljesen elhanyagolva az egyéni mélyreható
vallásos tapasztalatokat. Az ilyenféle vallást a japánok kevésbé látszanak képeseknek
értékelni, legalább mai szellemi fejlettségök fokán. Minden általam megfigyelt
eset azt jelzi, hogy a japán elme magatartása a vallás iránt egyéni és idegenkedik
az amerikaihoz hasonló vallásos tömegmozgalmaktól. Vallás tekintetében a japánok
legelső sorban inkább gondolnak az egyéni lélek üdvösségével, mint az egész
közösség javításával.
Tolsztoj életfolyása egy másik fontos oka a japán szimpatikus érdeklődésnek.
Ez az élet tele változó viszonyokkal: először nemesember volt, aztán katonatiszt,
majd író és végül társadalmi reformátor. Kétségtelen, hogy az ily drámailag
változatos életpálya tetszik a japán szellemnek. A japánok született hősimádók.
Dr. Glick is azt véli az Evolution of Japanese People c. m.-ben, hogy az első
protestáns hittérítők sikerének magyarázata e férfiak hősies jelleme, mely igen
vonzónak tűnt föl a japánok előtt. Így lehet ez Tolsztoj befolyásával is. Élete
méltán vonzhatta a japán hősimádókat. Azonfölül tanításai eredeti folyományai
saját élettapasztalatainak, és e tény külön auctoritást ad szavainak.
Mily terjedelmű volt e befolyás? Bizonyára ő volt a legbefolyásosabb modern
gondolkozó a modern Japánban, kivált ha a fiatal intellektüeleket tekintjük.
Sok fiatalember küzdött az általa követett új eszmékért. Egyik példája ezeknek
egy jeles fiatal tudós, aki a tokiói egyetemen volt a politika tudományának
instruktora. Amióta egy vezető tokiói lapban föltűnést keltő kritikai tanulmányt
közölt a szocializmusról, figyelme bölcseleti tárgyak felé irányult és saját
vallomása szerint erősen hatott rá Tolsztoj Vallomásom c. m. Lemondott állásáról
és a Muganno Ai-ba lépett. E vallásos társaságot egy buddhista pap alapította,
azonban a társaság vezéreszméje az volt, hogy a kereszténység és buddhizmus
legértékesebb elemeiből új vallást alapítsanak. A valóságban e tanok gyakorlatilag
nagyon hasonlítottak Tolsztoj tanaihoz. A fiatal tudós több hétig rajongó lelkesedéssel
hirdette az új vallást, melynek hirdetőjéül szegődött. Ez az eset nagy érdeklődést
és nyugtalanságot keltett a tokiói diákok közt, de az apostol csakhamar abbahagyta
az agitációt és az új hit iránti hév eloszlott. Említésre méltó, hogy ez időben,
t. i. közvetlenül az orosz háború után, sok sporadikus vallásos mozgalom indult
meg és e mozgalmak némely vezetője prófétának kiáltotta ki magát.
K. Takutomi Tolsztoj egyik jól ismert követője és a jelenkor egyik legjobb regényírója.
Aránylag fiatal ember, és néhány év előtt fölkereste Jasnaja Poljanát. Hazatérte
után Tokió egyik külvárosába költözött, ahol a földet műveli, parasztruhában
jár és vegetáriánus. Irodalmi sikere igen nagy volt, egyik regénye, mely angol
fordításban is megjelent, néhány év alatt száznál több kiadást ért meg.
Egy másik, legalább ideiglenes tolsztojánus N. Kato lapszerkesztő, Tolsztoj
Vallomásai-nak fordítója. Kereskedelmi nevelésben részesült, de sem ebben, sem
a politikában nem volt sikere. Szerencsétlenségére politikai működése arra kényszerítette,
hogy meglehetős időt töltsön egy börtön sötét kamrájában. Nyilván e tapasztalata
vitte fordulópont elé, mert ezután vallásos íróként tűnt föl a közönség előtt.
Ez idő tájt Tolsztojnak buzgó követője és fordítója volt. Később a kongregacionalista
protestáns egyházba lépett és ennek jeles tagja lett. Kívüle még egy, többé-kevésbé
népszerűtlen, noha az említetteknél hívebb követője van Tolsztojnak, Rajzo Oda.
Először a japán keresztény mozgalmak történetével keltett föltűnést. Szigorúan
követi mesterét. Tolsztoji értelemben igyekszik megvalósítani a mezei életet
és Japán északi részébe költözött, ahol földművessé lett.
V.
Ha a Tolsztoj japáni befolyását figyeljük, először az tűnik szemünkbe, hogy
csaknem kizárólag fiatalemberekre terjed, másodszor, hogy e befolyás egyaránt
megvan a buddhisták és keresztények közt és harmadszor, hogy e befolyás inkább
közvetett, mint közvetlen. Nem is volt elég erős ahhoz, hogy megkülönböztethető
társadalmi mozgalmat teremtsen Japánban. E tanok alkalmasak voltak az emberi
élet meztelen tényeinek föltüntetésével egyes emberi lelkeket fölrázni. Azonban
kevesen tartják meg a Tolsztoj szerinti hitet, hanem csakhamar majdnem valamennyien
más irányba térnek. Vagyis, Tolsztoj a Keresztelő János, aki a lelkeket fölkelti
és a szellemi életben új életet ad. Kató csak egy példa a sok száz közül. Mily
éles Tolsztoj szava, amikor először halljuk! Nyomon követi a lélek ébredése,
azonban idealizmusa sokkal szélsőbb, mint sem hogy meg lenne valósítható a mindennapi
életben. Így aztán a buddhizmushoz vagy kereszténységhez menekülnek, hogy a
tolsztoji tanokban szembetűnő ellentmondások harmóniáját megtalálják.
Számos fordítása jelent meg műveinek Japánban, melyek igen elterjedtek. A japán
fordításokon kívül angol kiadások is forognak közkézen.
VI.
Tolsztoj mai befolyását is nehéz pontosan megállapítani, de még bajosabb ez
a jövőre nézve. Egy tény kétségtelen: az individualizmus fejlődése Japánban.
Még a nacionalizmus tetőpontján is, a múlt háborúban és az azt követő időben,
a hazafias irodalom csekély jelentőségű volt. A japán irodalomban Kipling-féle
alakok nincsenek, az individualista írók pedig úgy szaporodnak, mint a gomba
eső után. Úgynevezett "naturalizmus" árasztotta el az országot. A
színpadon Ibsen drámái szerepelnek. A jelenkori japán írókat az észak-európai
írók tartják lenyűgözve. Fiatalemberek seregestül fordítják és olvassák a skandináv
és orosz írókat. Az ily irodalom beáramlása, melynek termékei a mienkétől teljesen
eltérő környezet gyümölcsei - ahol a természet komor, az ég szürke, a hegyeket
sötétzöld fenyvesek borítják, nézetem szerint nagyon is kétséges hatású. A japán
természet ellentétes az észak-európaival és inkább a dél-európaira emlékeztet.
Az ég napos és kék, egész éven át nyílnak a virágok, a szigetek partjait a Csöndes-óceán
zúgó, magasra szökő hullámai mossák és nincsenek csöndes, magányos fjordok.
Ha igaz, hogy a biológia törvényei épp oly uralkodó erők az irodalomban, mint
az életben, a japán írók törekvései elhibázottnak látszanak. A dél irodalmát
az észak nehezen értékelheti, és a japán faji temperamentum gyökeresen különbözik
a skandinávtól és szlávtól.
És mindamellett azt látjuk, hogy noha Japán karddal és ágyúval legyőzte Oroszországot,
legyőzetett általa tentával és tollal. Egy régi mondás szerint "A toll
hatalmasabb a kardnál".
Amherst, Mass. 1911. március.
