Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Farkas Zoltán
AZ ISZLÁM ÉS AZ ARABOK
Forrás: http://www.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/ISZLAM/Arabok.htm
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Mohamed élete
571-ben (a kutatók
eltérő adatai szerint 569-572 között) született Mekkában. Édesapja szegény kereskedő
volt (mindüssze 5 teve, néhány birka és egy szolgálóleány volt a tulajdona),
s fia születése előtt már meghalt. Az édesanyját 6 éves korában elveszítő Mohamedet
nagyapja, Abdul Mottaleb vette pártfogásába, de ő is meghalt, amikor unokája
8 éves lett, ezért Abu Talib, a legidősebb nagybácsi nevelte. Mint a legtöbb
gyermeknek, neki is dolgoznia kellett. Kezdetben pásztorfiú volt, s ekkor ismerte
meg a beduin pásztorok szokásait, fortélyait, életvitelét. Később tevehajcsárként
elkísérte nagybátyját a szíriai és egyiptomi útjaira. Eközben nemcsak kereskedelmi
tapasztalatokat szerzett, de megismerte az arabokétól különböző kutúrákat, vallásokat,
mint például a zsidó, a keresztény és a zoroaszter tanításokat, melyeket élénk
fantáziája és rendkívüli emlékezőtehetsége révén fel is használt az iszlám tanainak
kialakításakor.
25 éves korában egy gazdag kereskedő özvegyének (Khádidzsa) üzletében dolgozott,
majd feleségül is vette a 40 éves özvegyet, s ezzel a házassággal bekerült a
gazdag mekkaiak közé. Immáron érett fővel és anyagi függetlenséggel a karavánok
vezetőjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyüjtött újabb ismereteket,
melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkező gyökeres
vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedői hivatástól, s
vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvő Híra-hegy egyik
barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes.
Álmát úgy értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg előtte, s azzal bízta
meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán
első darabját is (pl. 96. szura). Ezt követően rendkívül racionális okfejtés
keretében megkérdőjelezte és megcáfolta a mekkai írástudókat, s összefoglalta
tanait, melyet iszlámnak -"Allah iránti odaadás"-nak- nevezett. A helyi előkelők
(koraisita nemzetség) kezdetben ártalmatlannak tartották Mohamed tanait, de
amikor a vagyonos mekkaiak közül is követni kezdték Mohamed tanításait, akkor
Mohamedet és híveit "tilalom" alá vették, azaz megvonták tőlük a törzsi jogokat,
s ez szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Ekkor azonban a mekkai "Búcsújárás"
alkalmával felkeresték őt a Jathribból (későbbi nevén Medinából) érkezett követek,
akik magukkal vitték azzal a céllal, hogy kibékítse a város ellenséges törzseit.
Ily módon 622. július 16-án elhagyták Mekkát.Ezt nevezi a történetírás hidzsrának
(futás), s ez az esemény szolgál az arab időszámítás alapjául. (Ezt az új arab
időszámítást Omár kalifa (634-644) vezette be.) A prófétát Medina lakói többségében
elfogadták mind politikai, mind ideológiai vezetőnek, akinek így sikerült az
addigi vérségi (nemzetségi) kötelék helyett egy új szervezeti formát, az ummát
-vallási közösséget- létrehozni. A vallási közösségben eredetileg helyet biztosított
a helyi zsidóságnak is, de mivel azok nem fogadták el a Mohamed által tett igen
jelentős emgedményeket (pl. imák iránya Jeruzsálem, a disznóhús fogyasztásának
tilalma, a zsidó böjtnap elfogadása), ezért fegyveresen szállt velük szembe
624-627 között. Ezzel párhuzamosan a mekkaiak ellen is felvette a küzdelmet,
s 624-ben Badr falunál le is győzte őket. 625-ben viszont a mekkaiak győztek
az Ohod-hegynél, de korántsem tudták megtörni Mohamedet, sőt 627-ben a medinai
umma a mintegy 10 ezer fős mekkai hadsereget meghátrálásra kényszerítette (árokháború).
628-ban már Mohamed indult Mekka ellen, de ekkor még hajlandónak bizonyult egy
tízéves fegyverszünet megkötésére, s ennek jegyében feleségül vette az ellenzék
fejének lányát. (Mohamed gyakran kötött érdekházasságot, s így összesen 14 felesége
volt, annak ellenére, hogy híveinek már csak négyet engedélyezett.) 629-ben
viszont kétezer hívével felkereste Mekkát, elvégezte a "kis zarándoklatot",
s három nap után elhagyta a várost, de 630-ban már 10 ezer főnyi sereggel jelent
meg a város falai előtt. Igéretei hatására - csak néhány, mindössze 10 ellenségét
végeztette ki- bebocsáttatást nyert, majd felvetette a mekkaiakkal az iszlámot,
leromboltatta a Kába körüli pogány jelképeket, szobrokat, s vallásba iktatta
a fekete kő tiszteletét. Ezzel sikerült kompromisszumos megoldást kötnie a mekkaiakkal.
630-ban maga is elvégezte a zarándoklatot (haddzs). Később követeket küldött
a félsziget arab törzseihez, aki azután Mohamed mellé álltak.
631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat Mekkából (9. szura), s meghírdette híveivel
a hitetlenek elleni szent háborút, a dzsihádot. A keresztény oázisok elleni
harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból
politikai közösséggé alakult át. 632-ben, életében utoljára Mohamed elzarándokolt
Mekkába, s visszatérte után három hónappal meghalt.
"Mohamed egy
hónapot töltött Hírában. és ételt adott a hozzá jövő szegényeknek. Amikor letelt
a hónap, mielőtt házába ment volna, körüljárta hétszer vagy ahányszor isten
akarta, a Kábát, és csak azután indult a házába. Amikor eljött küldetésének
éve, a ramadán havában szokás szerint elment családjával Hírába. Azon az éjjelen,
amikor Isten, szolgái iránti könyörületből megtisztelte őt üzenetével, Gábriel
elhozta neki Isten parancsát:
'Aludtam -meséli maga Mohamed-, mikor Gábriel egy jelekkel teleírt selyemkendőt
hozott, és mondá: 'Olvasd' S én szólék: Nem tudok olvasni. Ekkor rám szorítá
a kendőt, hogy azt gondoltam, meg kell halnom, majd elengedett és ismét szóla:
'Olvasd!' Mikor ismét azt mondám, nem tudok olvasni, ismét befedett a kendővel,
hogy csaknem elszállt belőlem a lélek, és azután ismét elengedett és megismételte
a parancsát. Most félelmemben, hogy ismét úgy cselekszik velem, mint korábban,
azt kérdeztem, mit kell olvasnom, és ekkor így szóla: 'Olvass uradnak nevében,
ki vérrögből teremté az embert, olvasd, hogy urad a legkegyelmesebb, ő az, ki
tollal megtanítá az embernek, mit az nem tudott.' Olvastam hát, és Gábriel magamra
hagyott. Erre felébredtem, és úgy éreztem, mintha szívembe írták volna ezeket
a szavakat.
Kiléptem a barlangból és a hegy közepén álltam, égi hangot hallottam ekkor,
nekem kiáltott. 'Mohamed! Isten küldötte vagy, én vagyok Gábriel.' Megálltam,
néztem felé és nem mozdultam sem előre, sem hátra. Majd elfordultam tőle, de
bármerre is vetettem pillantásomat, mindig magam előtt láttam. Álltam, anélkül,
hogy lépést tettem volna előre vagy hátra, miközben Hádidzsa [Mohamed felesége]
embereket küldött keresésemre. A mekkai magaslatig mentek, majd visszatértek.
Én azonban álltam, míg az angyal eltávozott, azután hazatértem családomhoz."
1. Hitvallás
(saháda):
Egyedüli Isten Allah és Mohamed az ő prófétája. (Lá iláha ill Allah, Muhammad
raszúl Allah.)
A monoteista hitvallás alapját jelenti, melyet a Korán így fogalmaz meg:
" Allah -rajta kívül nincs más isten-
az élő, a magában létező. Nem vesz erőt rajta a szendergés, sem álom. Övé minden,
ami az egekben és a földön van. ... Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megőrzésük
nem görnyeszti meg őt. Ő a magasztos és a hatalmas." (2. szúra, 255)
A müezzin hívó szavára hangzik fel.
2. Imádkozás
(szalát):
Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott
sorából áll. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtanak végre, s közben
rövid Korán-idézeteket mondanak.
Naponta ötször, meghatározott időpontban végzik, s a müezzin a minaretről kiabálva
hívja a híveket imára. Ima előtt megmossák a kezüket, a lábfejüket és az arcukat.
A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság előtt imádkozni, a nők általában
otthon teszik.
Péntek délben minden felnőtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor
a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos bejelentések is itt
és ekkor hangzanak el.
Az ima tartalmazhat egyéni kívánságokat is.
3. Böjt (szaum):
Ramadan hónapban tartják. Ekkor napkeltétől napnyugtáig tartózkodnak az evéstől,
az ivástól, a dohányzástól és a nemi érintkezéstől. A hitbuzgók ebben a hónapban
a szokásosnál többet imádkoznak, felolvasnak a Koránból és elmélkedenek a vallási
kérdéseken. A kevésbé agilisak nappal inkább alszanak, ugyanis az éjszaka a
vidám, önfeledt szórakozásé.
Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét
vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb időpontra. A gyermekes, várandós vagy
szoptató anyák, a szolgálattevő katonák és az idült betegek mentesülnek a böjt
alól.
A böjt edzi a muszlimokat, erősíti a vallási öntudatukat és a muszlimok közötti
köteléket.
4. A szegényadó
(zakát):
Az iszlám negyedik oszlopa.
Eredetileg a szűkölködők ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden
muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket
némileg enyhíteni.
A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét adták, s eredetileg
nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnőtt tagja fizetett,
de ma már a legtöbb arab államban megszüntették. Manapság a zakattal egyenértékű
jótékony adományt illik tenni.
5. Zarándoklat
(háddzs):
A muzulmán év 12. hónapjában tett mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor
emlékeit, szokásait is őrzi.
A teve
Afrika és a
Közel-kelet egyik legnélkülözhetetlenebb háziállata az egypúpú teve, a dromedár.
Legfontosabb szerepet a közlekedésben, illetve a teherszállításban játssza mint
a "sivatag hajója", de tejjel és hússal is ellátja az embert, szőréből és bőréből
sátor, takaró és ruházat készíthető.
A dromedár elterjedtségét annak köszönheti, hogy jól tűri a forróságot, de elviseli
a sivatagi fagyos éjaszakát is. Hosszú sivatagi utakon testsúlyának akár egyharmadát
kitevő vizet is veszíthet anélkül, hogy súlyos károsodást szenvedne el. Amennyiben
vízhez jut, tíz perc alatt annyi vizet iszik, amennyit elveszített, és akár
100 liter vizet is képes 10 perc alatt elfogyasztani. (Ilyenkor szemmel láthatóan
nyeri vissza eredeti egészséges formáját.)
Hátas- és teherhordó állatként páratlan teljesítményre képes: 200 kg-os teherrel
óránként 4 km-t képes gyalogolni, míg hátasállatként napi 150 km-t is megtehet.
Kiválóan alkalmazkodott a sivatagi élethez, még a homokviharoknak is ellent
tud állni, mivel szemét hosszú, sűrű szempillája, fülét erős, sűrű szőrzet védi,
orrnyílásait pedig izmok zárják le -szinte hermetikusan-, könnymirigyei intenzív
váladéktermeléssel kimossák a szemébe került homokot.
Ezek a képességei tették lehetővé, hogy az arabok teveháton képesek voltak átszelni
az arábiai sivatagokat, Kelet-Perzsiát és É-Afrikát. A Kr.e. III.évezredben
háziasították, s a túlnépesedés időszakában a tevék segítségével voltak képesek
az egyik oázisból a másikba eljutni, kereskedni. Arábia területe jórészt földművelésre
alkalmatlan, így pásztrokodásból, illetve kereskedelemből tudták fenntartani
magukat a helyi lakosok.
Az arab hagyomány a napi ötszöri imáról
" Midőn Mohamed próféta csodálatos módon látogatást tett az egekben, sorra bejárta a hat alsó eget, és üdvözölte az ott tartózkodó próféta elődeit, Ádámot, Idriszt, Mózest, Ábrahámot és Jézust, aztán feljebb szállt, és 'Allah az én népemnek ötven imádságot parancsolt naponkint'. Én ezen parancsolat vétele után visszamentem és találkoztam Mózessel. 'Milyen parancsolatot szabott Allah a te néped elé?' -kérdé Mózes. 'Ötven imádságot rendelt' -felelék én. 'Menj vissza istenedhez -így szólt erre Mózes-, és mondd meg neki, hogy a te néped ennyit ki nem bír.' Visszamentem erre Allahhoz, és ő elengedte az imádságok felét. Ismét Mózeshez jöttem, és értesítettem őt. 'Menj vissza -szólott ismét Mózes-, és mondd meg istenednek, hogy néped még ennyit sem bír ki.' Visszamentem ismét Allahhoz, előadtam kérelmemet, és Allah így szólott: 'Ötvennel kezdtük, tegyük hát ötre, de most már nem változtatunk szavunkon.' Megint értesítettem Mózest, aki engem ismét vissza akart küldeni istenemhez, hogy engedjen el még valamit; de én így szóltam hozzá: 'Már most szégyellem magam istenem előtt'. így maradt meg a mindennapi öt imádság a mohamedánok vallásos kötelességének."
Mózes I., 21:
Hágár és Ismáel elűzetése
Mózes I., 22: Izsák feláldozása
Az arab írás
Az arab ábécé (ahogy a perzsa, az urdu és az oszmán-török is) a szírből fejlődhetett
ki. Az első önálló írás a Kúfa városából a 7. sz-ban elterjedő kúfi írás volt.
A Korán tanulmányozásának központja volt Kúfa, ezért nagy számban készültek
itt Korán-másolatok, s ezáltal az itteni kalligráfusok, másolók nagy szerepet
játszottak a kúfi írás elterjesztésében. Idővel azonban csak kőbe, fémtárgyakba
vésve, kerámiákba égetve vagy szőnyegekbe szőve fordult elő e dekoratív írás,
illetve az ún. virágos kúfit alkalmazták a Koránok másolásakor.
A kúfi mellett még Mohamed fellépése előtt kialakult az arab írás hajlékony
vonalvezetésű kurzív típusa, a naszkhi. Ezt az írástípust az arab kereskedők
és hódítók terjesztették, s a 11.sz-ra a naszkhi ki is szorította a kúfit.
Az arab írás 28 mássalhangzóból áll, de mindössze 17 grafikus jelet használnak
az írás során, illetve a hiányzó betűket ún. megkülönböztető jelek alkalmazásával
(1,2,3 pont) pótolták. Magánhangzókat kezdetben nem használtak, de a Korán egységesebb
értelmezése érdekében három alapmagánhangzót vezettek be (a, i, u).
Nagybetűk nélküli kurzív írás, melyet jobbról balra olvastak. A mássalhangzókat
és a hosszú magánhangzókat néhány betűből formálták meg, alul, illetve felül
megkülönböztető pontokkal látták el, a rövid magánhangzók jelölésére pedig kis
vinalkákat (haraka) vezettek be. A legtöbb betűnek háromféle alakja van, attól
függően, hogy a szó elején, végén vagy szó közben helyezkedik el. A kezdőbetűk
csak a szuluszban (az elnyúló kalligrafikus írásmódban) válnak hangsúlyozottá.
A betűk szögletesek (a kúfi írásban) vagy kerekek (a naszkhi, közönséges kurzív
arab írás, ill. a szulusz esetén). A kúfi: következetesen vízszintes, gyakran
kihangsúlyozott, megvastagított alapvonallal. Nehezebben olvasható, mint a kerek
betűs írások, így a 12. sz-ra eltűnőben volt, egyes területeken maghribi néven
élt tovább.
Az írásnak a muszlim világban nemcsak közlésbeli funkciója volt, hanem díszítő
szerepe is, ugyanis az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást, ezért a kalligrafikus
írással pótolják a díszítés ebbéli fogyatékosságait. Ily módon kalligráfiával
díszítették a használati tárgyakat, épületeket, mecseteket, dzsámikat.
I. A szunniták
A szunnához ([arab] = szokás, rendelkezés, hagyomány) ragaszkodók. (Ahl al-szunna val-dzsamáa = a szunna és a közösség emberei). A szunna Mohamed kijelentéseivel, tevékenységével és életével kapcsolatos hagyományait jelenti (melyeket a haditok tartalmaznak). A Koránnal együtt a szunna szolgál a muszlim számára cselekedetei zsinórmértékéül. A kalifa cím örökítése kapcsán elvetik a vér szerinti utódlást. A muszlimok kb. 83%-át alkotják manapság. A szunnita irányzaton belül különböző iskolák különíthetők el: a hanafiták, a sáfiiták, a malikiták és a hanbaliták iskolája.
II. A síiták
Síitáknak a Sia ([arab] Ali pártja) követőit nevezik. A síiták csak Mohamed vér szerinti leszármazottait tekintik alkalmasnak a kalifa tisztség betöltésére. Egyedül Alit (656-661), Mohamed unokatestvérét és vejét, illetve a próféta lányával, Fátimával való házasságából származó, vér szerinti sarjait ismerik el a próféta jogos utódaiként és a közösség vezetőjeként. Emiatt Alikidáknak is nevezik őket. Az első három -szunniták által elfogadott- kalifát trónbitorlónak tartják. A síiták szerint Mohamed halála előtt unokatestvérét és vejét, Alit beavatta a végső tanokba, ő pedig továbbadta ezt az ezoterikus tudást családjának. Vér szerinti utódai ezért imámnak, azaz a titkos tudás letéteményesének számítanak. Ezáltal az iszlám öt oszlopához hatodiknak hozzáteszik az imámátust, melynek lényege, hogy az imámok tévedhetetlenek.Ma a síiták az muszlimoknak kb. 15 %-át jelentik.
III. A szakadárok (káridzsiták)
A káridzsiták ([arab] = a harcra kivonulók) a legrégibb iszlám hitirányzat. Eredetileg A 4. kalifát, Alit követték, de a sziffini csata után (657) csalódnak benne, mert a fegyveres döntés istenítélete helyett a választott bíróság emberi ítélkezését fogadja el, s ezáltal méltatlannak ítélték a kalifa címre. Szigorú erkölcsi követelményeket vallanak: nincs hit cselekedet nélkül, aki súlyos bűnt követ el, az aposztatává, hitehagyottá válik. Csak az lehet imám, aki teljesen makulátlan. A kalifát a közösség választj a címre leginkább méltóak közül (A vérségi, származásbeli szempontokat figyelmen kívül hagyják.)
Az iszlám elterjedtsége napjainkban:
1 Hirdess Urad nevében, aki teremtett
2 vérrögből teremtette az embert.
3 Hirdess! A te Urad a legnagylelkűbb,
4 aki írótollal tanított,
5 megtanította az embert arra, amit
nem tudott.
1 Allah a könyörületes és az irgalmas nevében.
2 Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának
3 a könyörületesnek és az irgalmasnak,
4 aki az Itélet napját uralja
5 Néked szolgálunk és hozzád fordulunk
segítségért
6 Vezess minket az egyenes úton,
7 azoknak az útján, akik iránt
kegyesnek mutatkoztál,
s ne azokén, akiket haragvásod sújt,
sem a tévelygőkén!
Korán
Az al-kuran
[arab] = tanítás, olvasmány, illetve a hírdetés szóból eredeztethető a kifejezés.
Az iszlám szent könyve, melynek tanításait a muszlimok szerint Mohamed kapta
Gabriel arkangyal közvetítésével Allahtól. Mivel Mohamed írástudatlan volt,
ezért íródeákja Zajd ibn Thábit jegyezte le Mohamed kijelentéseit és tanításait.
Ezek képezik a Korán alapját, melyeket Mohamed halála után rendszereztek, végső
formáját e szent könyv Othmán kalifa uralkodása idején, 650-656 körül nyerte
el. A Korán szövegét mechanikusan szerkesztették össze, ugyanis történetileg,
kronológiailag a keletkezés sorrendjében nem tudták elhelyezni a szövegeket,
így hosszúságuk szerint rendezték el, a leghosszabbak kerültek előre, a végén
pedig a rövidebbek találhatók. A művet fejezetekre, azaz 114 szúrára osztották,
a szúrákat pedig versekre.
A Korán tartalmilag elég vegyes képet mutat: varázsszövegek, imádságok, Allahot
magasztaló himnuszok, vallási, erkölcsi és jogi szabályok, látomások, eszkatológikus
(világvégére vonatkozó) jövendölések, mítikus, legendás elbeszélések egyaránt
találhatók benne. A bevezető szúra egy rövid fohász, a mohamedánok fő imádsága.
Irodalmi formáját tekintve rímes próza.
A muzulmán teológia legfontosabb feladatának a Korán szó szerinti értelmezését,
magyarázatát tekintette. A modern Korán-értelmezések viszont már az allegorikus
megközelítést sem tiltják.
Míg a Korán azokat a tanokat foglalja össze, amelyek a hagyomány szerint Gábriel
kinyilatkoztatásából származnak, addig a szunna a Mohamed életére, tanítására
és csodáira vonatkozó hagyományokat (a hadiszoknak) a gyűjteménye. A szunnát
a IX. században állították össze.
Mohamed előtt az északi arab törzsek holdévet használtak, amelyet időről időre szökőhónapok beiktatásával hoztak összhangba a Nap járásával. Az ily módon felmerült visszaélések kiküszöbölésére a próféta egyszer s mindenkorra megtiltotta a szökőhónapok beiktatását (Korán IX. szúra 36), és csak 354, illetve 355 napos holdévek használatát engedelyezte; ezt harmincéves ciklus szerint valósítják meg. Az iszlám évei a napévtől való 11 napos eltérésük miatt mozgó évek. Az egyes hónapok és ünnepek fokozatosan tolódnak el, és kb. 33 év alatt végigjárják az év egész hosszát. Ramadán hónap, az iszlám böjti hónapja, eshet nyárra is, télre is. Ennek következtében a mohamedán évek rövidebbek a mieinknél - 100 holdév egyenlő kb. 97 napévvel -, s ezt a mohamedán évekre való átszámításnál is figyelembe kell venni. Az iszlám 1401. éve 1980. november 9-én köszöntött be, míg a mohamedán időszámítás ismert kezdőévétől, a 622. évtől 1980-ig csak 1358 napév telt el, 1401 mohamedán év tehát ugyanannyi, mint 1358 napév.
A hidzsra szerinti (mohamedán) évszámítás
Az általánosan
használt érák közül a legkésőbb keletkezett, és legkésőbbi kezdőpontú az, amelyet
az iszlám honosított meg. Omar kalifa (634-644) állapította meg, Mohamed első
híveivel való tanácskozások alapján, a Próféta életének legpontosabb és egy
időszámítás alapjául alkalmas időpontját. Ez a Mekkából Medinába történt menekülésszerű
kivándorlás volt: a hidzsra. Ez az esemény a mi időszámításunk szerint 622.
július 16-án történt, egy újholdnapon. Ez a nap lett az iszlám holdnaptára szerint
Moharrem hó 1. napja, a hindzsra szerinti időszámítás kezdőnapja. Mivel az iszlám
naptár holdéveket számlál, amelyek 354 vagy 355 naposak, a két rendszer átszámítása
elég bonyolult feladat. A keresztény időszámításnak megfelelő mohamedán évet
úgy kapjuk meg, ha az évszámból 622-t kivonunk, és ehhez hozzáadjuk a külömbség
1/32 részét; emellett figyelembe veendő az évkezdő napok eltérése is. 1982 tehát
= 1982-622 = 1360, ehhez hozzá kell adni 1360:32 = 42.5 évet tehát 1982 részben
a hindzsra szerinti 1402., részben az 1403. évnek fog megfelelni. A mohamedán
időszámítás az arab hódítással párhuzamosan terjedt el. Jelenleg az iszlám államokban
részben a polgári időszámítás mellett, részben kizárólagos érvénnyel van használatban.
|
Év
|
Mohamedán
év
|
kezdőnapja |
|
622
|
|
július
16.
|
|
700
|
|
február
26.
|
|
750
|
|
augusztus
9.
|
|
800
|
|
február
1.
|
|
850
|
|
július
15.
|
|
900
|
|
január
7.
december
26.
|
|
950
|
|
június
20.
|
|
1000
|
|
december
1.
|
|
1050
|
|
május
26.
|
|
1100
|
|
november
6
|
|
1150
|
|
április
30.
|
|
1200
|
|
október
12.
|
|
1250
|
|
április
5.
|
|
1300
|
|
október
16.
|
|
1350
|
|
március
11.
|
|
1400
|
|
augusztus
22.
|
|
1450
|
|
február
14.
|
|
1500
|
|
július
28.
|
|
1550
|
|
január
20.
|
|
1600
|
|
július
13.
|
|
1650
|
|
január
4.
december
25.
|
|
1700
|
|
január
18.
|
|
1750
|
|
november
30.
|
|
1800
|
|
május
25.
|
|
1850
|
|
november
6.
|
|
1900
|
|
május
1.
|
|
1950
|
|
október
13.
|
|
2000
|
|
április
6.
|
