Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Marághí
VERSEI
Hegyi György
fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
AUHADÍ MARÁGHÍ - született 1271-72-ben. Auhadí szellemi mesterétől, Auhad ad-Dín Ahmad Kermánítól vette nevét. Utolsó éveit Azerbajdzsánban töltötte (itt is halt meg 1337-38-ban), s itt írta 1332-33-ban nagy didaktikus költeményét, a mintegy ötezer párversből álló Dzsám-e Dzsam-et (Dzsam kupája, vagyis az egész világ tükre), amely a misztika tételein kívül rendkívül érdekes társadalmi (család, házasság, nevelés stb.) és erkölcsi kérdéseket tárgyal. Lírai költészete alapvetően misztikus-beállítású, bensőséges, egyszerű hangja azonban a XIV. század egyik kimagasló perzsa lírikusává avatja. Jellemző, hogy néhány ghazalja Háfíz dívánjába került.
Öreg - a
mágusok öregje, a főkocsmáros, átvitt értelemben az Isten.
mohtaszeb - "rendőrfőnök", aki a bazárokat ellenőrizte, de
az erkölcsökre is felügyelt, s felelős volt a város rendjéért.
A LEBUJBÓL KUNYORÁLD VISSZA...
A lebujból kunyoráld
vissza, szerezd vissza nekem,
Amit ott zálogul elvettek: a kendőm s a fejem.
Lehet, ottfog, de kiválthatlanul immár az Öreg,
Hisz a kocsmárosokat mind magam ellen tüzelem.
Te lebujlátogató kedves, a szívünk lakosa,
Ne vigyél el, a helyem már csak a kocsmába lelem,
De segíts: részege lettem szerelemnek, bornak,
De vigyázz rám: berugattak borivás meg szerelem.
Iszom én, bár ez a vesztem - mit csináljak, ha a bort
A sanyargók örökös gondjainál jobb szeretem?
Szög a talpán az a tű, mely fog a bőrén az ilyen
Vizivónak... s legyek aszkéta ezek közt? No hiszen!
Szerelem kell! Szerelemnek kötelékét viselem!
Az okos szót nem eresztem ki a másik fülemen!
De ha rajtvesztek ezen?... Auhadi, nem kell félned,
S ami fő: - hasztalan elhagynod ugyis - tarts ki velem!
TAVASZ HOGYHA ZSENDÜL...
Tavasz hogyha
zsendül, ha éled megint,
Bekószáljuk, úgy ám, a rétet megint,
Ücsörgünk a fűben, becsípünk s leszünk
Virágot szedő víg legények megint,
Kibújunk a bőrünkből is, szirmaink
Megújítva kezdünk uj évet megint.
Ha rügy- s szívfakasztó tavasz hó szivet
Fagyasztó telet felcserélhet megint:
Bolondul-vadul lángolunk értetek,
Ti tündéri orcáju szépek, megint.
Akár most jegyezd meg nevünk, mohtaszeb,
Hisz ontunk mi bűnös beszédet megint:
Szerelmes szivünk óvni mód most se lesz,
Ha dúlják idén szenvedélyek megint.
Üzend Néki, társ nélkül élőnek, ezt:
Kesergünk miattad s tevéled megint.
Dicsérj, s Auhadít is, hisz új dalfüzért
Teremtünk mi ketten - s mi szépet! - megint.
SÍRSZ, LÁM, SZÜLETÉSKOR...
Sírsz, lám,
születéskor, s körülötted beh vidám
Mindenki! Ki csak néz csecsemőcskére: vidám.
Úgy élj, hogy a végóra ha eljő, legyen itt
Mindenki körötted szomorú - s légy te vidám.
