Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

zene

Indiában kétféle zenei irányzat van, a hindusztáni és a karnatikus típusú
zene. A hindusztáni egy észak-indiai irányzat, amelyre az arab és a perzsa
kultúrák nagy hatással voltak. A karnatikus zene Dél-Indiában
elterjedtebb, s többé-kevésbé mentes a külső hatásoktól. A zenei
hangjegyek a Sza, Ri, Ga, Ma, Pa, Dha és a Ni. Ezeknek a zenei hangoknak a
kombinációjából születik a dallam. A karnatikus zenében csak kevés
hangszert használnak, amelyek az éneket kísérik. A karnatikus zene főként
az istenségekhez szóló odaadó dalokból áll. A rága az indiai klasszikus
zene előadási műfaja. Bizonyos rágákat csak egy adott napszakban
játszanak.

hangszerek

A sankát vagy kagylókürtöt a templomi imádatban használják, s akkor fújják
meg, amikor a templom oltárának ajtaját kinyitják. A népzenében is gyakran
szerepet kap.

A szitár a lanthoz hasonló húros hangszer. Hosszú nyaka van, s az alsó
része gömbölyű. Manapság nagyon népszerű hangszer, de a XVIII. század
előtt a hindusztáni klasszikus zenében nem használták.

A tabla két darabból álló összetett dob. Az egyiket tablának, a másikat
pedig daggának nevezik. A tabla fából készült, s a teteje keskenyebb, mint
a daggájé, amely viszont fémből van. Mindkét dob hangolható. A dobok
ütőfelületét csak bőrszíjak tartják, amelyeket meg lehet feszíteni a dob
teste és a bőrszíjak közti fadarabok mozgatásával.

A harmónium kicsi, fából készült hangszer, amelyben különböző hangfekvésű
sípok keltik a hangzást. Van egy fújtatója és egy légkamrája, amelyek
segítségével a sípokat egyenletesen lehet megszólaltatni. A klasszikus
indiai zenében nem használják.

A tambura húros hangszer, amely a szitárhoz hasonlít. Négy-hat húrja van,
s nagyon szép búgó hangvibrációt kelt, amellyel háttérzenét szolgáltat más
hangszereknek, illetve az énekesnek. Alsó, kerek része általában
kiszárított tökből vagy fából van.

A szaród húros hangszer, amelyet a hindusztáni klasszikus zenében gyakran
használnak. Négy fő-, négy mellék- és két mély húrja van.

A dholak két ütőfelülettel rendelkező dob, amely egész Indiában elterjedt.
A dobos vagy az ölében tartja, vagy pedig a nyakába akasztva tartja,
miközben játszik.

A karnatikus zenében használt mridanga a hindusztáni pakhawaj-hoz hasonló,
kétfenekű dob, melyet a karnatikus zene kísérőhangszereként használnak.

A karatalok kis kézi cintányérok, amelyeket szintén az odaadó zenében
használnak leginkább.

A shehnáj klasszikus koncerteken gyakran használt fúvós hangszer.
Leginkább az oboához hasonlít.

A szárangi vonóshangszer, amelyet mind a klasszikus, mind pedig a
népzenében nagy előszeretettel használnak. A viszonylag széles törzzsel
rendelkező, körülbelül hatvan centiméter magas hangszernek négy fő húrja
van.

http://india.tilos.hu/