Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
ZENE
(yue)
Az államvezetés területén a konfucianizmus alapvető szerepet játszott,
és az ehhez szükséges alapelvek között a kezdetektől fogva erősen hangsúlyozta
a szertartások szerepét. Ezen legfontosabb szertartások körébe beletartozott a
zene is. A konfucianizmus állami ideológiává válásától kezdve (i. e. 1-2. sz.)
egészen a császárkor végéig (1911) a szertartási zene egyben állami zene is volt.
Egy másfajta udvari muzsikát lakomákon játszottak. Ez a fajta zene tetőpontját
a Tang-korban érte el. Az ún. "tízféle muzsika" között meg lehetett
találni az indiai, koreai és öt belső-ázsiai város zenéjének változatait, kínai
népdalokat, amelyeket táncjátékok kísértek. A hivatalos udvari zenét a hangot
adó anyag minősége alapján nyolc osztályba sorolták. A fémhez tartoztak a harang,
a csengők, a kőhöz a csengőkövek, a bambuszhoz a furulyák, sípok különböző fajtái,
a selyemhúros hangszerekhez pedig a lant- és citeraféléket sorolták. A színpadi
zene többnyire népies dallamokból állt, ezért a művelt elit lenézte. Ennek ellenére
több mint háromszázféle helyi színjátékstílust különböztettek meg, melyek mindegyikének
megvolt a sajátos zenei világa. A klasszikus kínai zene a nyugatitól eltérően
nem a harmonikus szekvenciákat választotta a szerkesztési elvének alapjául, hanem
a dallamvariációkra, refrénekre, hangszín és a regiszter árnyalataira épít. (A
hangszerek közül több önálló szimbolikával is rendelkezik, l. még mandolin, dob,
szájorgona.)
