Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

XIAO
A gyermeki szeretet vagy szülőtisztelet a konfucianizmus legfontosabb tanítása. A konfuciánus tanítása ezt - amelyet egyébként valamennyi fejlett valláserkölcsi tan követelményül állít (vö. "tiszteld apádat és anyádat…") - a konfuciánus tanítás hallatlanul magas színvonalra emelte, amely minden más társadalmi kapcsolat fölött áll. A Han-kortól kezdve a xiao kultuszát hivatalosan is szorgalmazták és szigorúan megvalósították. Ez magában foglalta a szülőkkel szemben tanúsított szigorú szabályok szerint viselkedést, beszédstílust, a feltétlen engedelmeskedést a szülőknek, a szülőkről történő gondoskodást, az illendő temetés biztosítását és haláluk után az áldozati szertartások bemutatását. A fiú mindig megmaradt fiúnak, azaz társadalmilag és jogilag nem teljes jogú embernek, aki nem rendelkezhet magával. Ez azzal is járhatott, hogy bármilyen magas poszton is legyen apja vagy anyja halála után köteles volt visszavonulni. A tisztelettudó fiúnak becsülnie kellett a szüleit, még ha például az apja bűnöző vagy gonosztevő volt is, sőt még rosszallását sem fejezhette ki fennhangon. A xiao-ra vonatkozó tanúságos történeteket A gyermeki szeretet kánona (Xiao jing) című klasszikus műben foglalták össze, de sok egyéb külön művet is szántak e témának, pl. a Huszonnégy történet a gyermeki szeretetről (Ershisi xiao).