Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Wudi, Kr. e. 156-87/86
Wu-ti,
pinyin átírással WUDI, eredeti nevén LIU CHE, pinyin átírással LIU CHE (szül.
Kr. e. 156 - megh. Kr. e. 87/86. márc. 29.), kínai császár Kr. e. 141/140-től;
erőskezű uralkodóként nagymértékben megnövelte a Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr.
u. 220) hatalmát, kifelé pedig kiterjesztette a kínai befolyást, a konfucianizmust
Kína hivatalos államideológiájává tette.
Valószínűleg
Ching-tinek, a Han-dinasztia 5. császárának a tizenegyedik fia volt. A császár
rokonai elérték, hogy 7 évesen őt jelöljék trónörökösnek (ez eltért a legidősebb
fiú örökösödésének szokásától). Rokonaitól és tanítóitól a későbbi uralkodó két,
egymásnak alapvetően ellentmondó iskolása hatását szívta magába. Az egyik a taoizmus
volt, amely ekkoriban igen közel állt a hasznossági elvvel vezérelt császári egyeduralmat
szorgalmazó legizmushoz. A másik a konfuciánusoké volt, akik szertartási szabályokkal
és egyéb eszközzel igyekeztek korlátoznia a Han-uralkodók növekvő hatalmát.
Uralkodásának
kezdeti éveiben rokonai és udvari hivatalnokai hatására méréskelt politikát folytatott,
de a Kr. e. 130-as évek végére, arra a meggyőződésre jutott, hogy elődeinek alapvetően
védekező külpolitikájával nem lehet megoldani a külső problémákat. Kr. e. 133-ban
támadást indított az északi határokat leginkább veszélyeztető nomád hsiung-nu
nép ellen, s ezután uralkodását a birodalom megnövelésének szentelte. Kr. e. 101-re
a katonái megpróbáltatásaival nem törődő, a vereséget elviselni nem tudó Wu-ti
seregei minden irányban kiterjesztették a kínai uralom határait.
Dél-Kínát,
valamint Észak- és Közép-Vietnamot betagolták a birodalomba. Észak- és Közép-Koreát,
amely Kr. e. 128-ban kikerült a kínai fennhatóság alól, visszafoglalták, és császári
helytartókat küldtek a kormányzásukra. Wu-ti seregeket küldött a Góbi sivatagon
túlra is, hogy megszüntessék a hsiung-nuk jelentette fenyegetést, ám e hadjáratok
nem jártak sikerrel.
A
mai Üzbegisztán területén fekvő Fergána elleni Kr. e. 104-es első hadjárat kudarcba
fulladt, de a császár nem tágított. A második expedíciós sereg Kr. e. 101-ben
tért vissza, magával hozta a fergánai uralkodó fejét. Emellett a Kína és Fergána
közötti kis államokat is sikerült leigázni. Wu-ti ezzel a kínaiak által ismert
világ tetemes részét meghódította.
Háborúi
és egyéb vállalkozásai kimerítették az ország tartalékait, ezért kénytelen volt
újabb bevételi forrásokat keresni. Új adókat vetett ki, állami monopólium alá
vonta a sót, a vasat és a bort. Uralkodása második felében a kormányzatnak mégis
folyamatosan pénzügyi gondokkal, ill. a nép elégedetlenségével kellett szembenéznie.
A gazdasághoz hasonlóan az államapparátust is kemény kézzel igazgatta. Új intézményeket
hozott létre a hivatalnokok szigorú ellenőrzésére. Olyan embereket fogadott a
szolgálatába, akik kívül álltak a hivatalnoki rendszeren, s akik gondoskodtak
arról, hogy az apparátus még engedelmesebben kövesse a császár akaratát. Általában
olyan embereket emelt föl maga mellé, akik hozzá hasonlóan durvák, követelőzőek
és könyörtelenek voltak. Erőszakos politikája ellenére arról is híres, hogy őt
tette a konfucianizmust hivatalos állami tanítássá. Bár nem tett rá nagy hatást
a jóindulatú atyaként viselkedő uralkodó eszménye, nagyra becsülte a konfuciánusok
irodalmi képességeit és azt, hogy az iskola fontosnak tartotta a szertartásokat.
Utolsó négy éve a visszakozásé és a megbánásé volt. Nem tudta folytatni sem a terjeszkedő politikát, sem a pazarlást. Kr. e. 91-ben egyik bizalmasa hamisan azzal vádolta meg a trónörököst, hogy fekete mágiával el akarta pusztítani az uralkodót; a trónörökös kétségbeesésében lázadást szított, ennek során ezrek estek el, s maga a trónörökös is öngyilkos lett. Nem sokkal halála előtt Wu-ti a 8 éves fiát jelölte utódának, majd halála közeledtét érezvén a trónörökös anyját bűntett vádjával bebörtönöztette. Az asszony meghalt, állítólag "bánatában". Wu-ti nem torolta meg a halálát, sőt talán ő maga okozta, hogy a fiatal császár ne kerüljön ugyanúgy a rokonok befolyása alá, ahogy annak idején ő maga.
Wudi, 236-290
Wu-ti,
pinyin átírással WUDI eredeti nevén SSU-MA YEN, más néven (HSI-CHIN) SHIH-TSU
(szül. 236. Kína - megh. 290. Lo-yang), a nyugati Chin (Jin)-dinasztia (265-316/317)
alapítója és első császára 265-től; ez a dinasztia rövid időre újra egyesítette
Kínát a Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) bukását követő zűrzavaros időszakban.
A
híres Ssu-ma nemzetségből származott, amelyhez a nagy Han-kori történetíró, Ssu-ma
Chien is tartozott. Wu-ti a Wei-dinasztia (220-265/266) államában a legnagyobb
hatalmú hadvezérré emelkedett. 263-264-ben a Wei királyság elfoglalta Shu Hant,
a Három Királyság korának másik államát. 265-ben megdöntötte a Wei uralkodóházat,
elfoglalta a trónt, és kikiáltotta a Chin-dinasztiát. 280-ben meghódította Wut,
a Három Királyság korának harmadik államát, s ezzel egyesítette Kínát.
Kormányzati reformja részeként szélnek eresztette hadseregét, hogy csökkentse költségeit. Igyekezett visszaszerezni az adóztatás feletti ellenőrzést, valamint leszállítani a súlyos bérleti díjakat, amelyeket a nagy hatalmú földbirtokosok csikartak ki a parasztoktól. Nem sikerült azonban megtörnie a helyi oligarchiák uralmát, s hadserege leépítésével Kínát védtelenné tette a beözönlő nomád népekkel szemben. Ráadásul birtokait 25 hercegségre osztotta 25 fia számára. Az a fia, aki az utóda lett, képtelen volt testvéreit az uralma alá vetni, így Ssu-ma Yen dinasztiája felbomlott a belháborúban, amely a "Nyolc király felkelése" néven vált ismertté.
Wu-ti,
pinyin átírással WUDI eredeti nevén HSIAO YEN, más néven (NAN-LIANG) KAO-TSU (szül.
464. Kína - megh. 549. Kína), a Dél-Kínát rövid ideig uraló déli Liang-dinasztia
(502-557) megalapítója és első császára 502-től. Elősegítette, hogy a buddhizmus
meghonosodjon Dél-Kínában.
Miután
bátyját a császár kivégeztette, sikeres felkelést indított a Chi-dinasztia ellen,
és kikiáltotta magát a Liang-dinasztia császárának. Uralma hosszabb és szilárdabb
volt, mint e korszakban bármely más déli császáré.
Tevékenyen segítette a buddhizmus elterjedését, és elkészítette az első kínai Tripitakát, vagyis a buddhista iratok gyűjteményét, 527-ben, majd 529-ben kolostorba vonult, s csak nehezen lehetett rávenni, hogy visszatérjen hivatalába. Miután 549-ben a fővárost elfoglalta egy "barbár" hadvezér, Wu-ti egy kolostorban éhen halt.
.
