Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Wendi (Nyugati Han-dinasztia)

Wen-ti, pinyin átírással WENDI, eredeti nevén LIU HENG (megh. Kr. e. 157. Kína), a kínai Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 200) 4. császára Kr. e. 180/179-től; uralkodására a jó kormányzás és a császári hatalom békés megszilárdítása volt jellemző.
A Han-dinasztiát megalapító Kao-tsu fiaként a Tai hercege címet viselte, amikor a trónért vetélkedő több jelölt közül őt választották ki császárnak. Uralma hosszabb volt, mint bármelyik korábbi Han-császáré, s ezzel a dinasztia addig ingatag hatalma megszilárdult. Tovább gyengítette a helyi hercegek és egyéb vazallusok hatalmát, s megerősítette a központi kormányzatot. Meghallgatta alárendeltjeinek tanácsait, s a fontos döntéseket igyekezett velük együtt meghozni. Legendás takarékossága révén enyhíteni tudata a parasztság adóterheit. Intézkedéseket hozott az öntözés és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Uralkodása alatt Kína gazdasága virágzott, népessége növekedett. Halála után a trón békés körülmények között fiára, Ching-ti-re szállt, aki szintén jó uralkodónak bizonyult. A későbbi korokban Wen-ti lett a mértékletesség és a jóakarat erényével felruházott császár megtestesítője.

 

Wendi (Szui-dinasztia)

Wen-ti, pinyin átírással WENDI, eredeti nevén (SUI) KAO TSU, vagy YANG CHIEN (szül. 541, Kína - megh. 604. Kína) kínai császár 581-től; három évszázados széttagoltság után ő egyesítette Kínát, megalapozva a Sui-dinasztiát (581-618). Legyőzte a Dél-Kínán osztozó dinasztiákat, Észak-Kínában pedig megtörte a türkök és más altaji népek hatalmát.
Nagy hatalmú családból származott, amelynek tagjai magas tisztségeket töltöttek be az Észak- és Közép-Kínán uralkodó nem kínai dinasztiák mellett. Ősei előkelő idegen családokba házasodtak be, így mind származása, mind kulturális háttere vegyes volt. 13 éves koráig egy buddhista szerzetesnő nevelte. Ezután rövid ideig állami iskolába járt. Első katonai kinevezését 14 éves korában kapta, s ezután gyorsan emelkedett a ranglétrán, a Yü-wen család, vagyis az északi Chou állam nem kínai uralkodóházának szolgálatában. Ez a dinasztia hamarosan egész Észak-Kínát fennhatósága alá vonta. Wen-ti az északi síkságra indított hadjárat egyik parancsnoka volt, s a meghódított terület kormányzásában is részt vett. Feladatát jól végezte, s jutalmának részeként egyik a lányát a Chou-házi trónörököshöz adhatta feleségül.
Amikor a Chou-császár 36 éves korában váratlanul megbetegedett és meghalt, s a trónörökös a téboly jeleit mutatta, Wen-ti, a felesége és bizalmasaik elhatározták, hogy megszerzik a trónt. 580 nyara döntő fontosságú volt, ekkor ugyanis több rivális trónkövetelő és a Chou-ház hívei is felléptek a hatalomért. Ám szerencsével, kíméletlenséggel, jobb hadseregét és a vetélytársak viszályait kihasználva Wen-ti végül is felülkerekedett. Felvette a császári címet, 581. március 4-én a császári kihallgatást tartott, s ezzel megalakult a Sui-dinasztia.
Tehetséges, hozzá hasonló hátterű emberekkel vette körül magát. Egyik első intézkedése az volt, hogy új fővárost építtetett a régi Han-fővárostól Ch'ang-antól délkeletre. Az építkezés mérete példátlan volt az addigi kínai történelemben. Nyilvánvaló volt, hogy a Sui-ház a megosztottság korának gyenge kormányait erős, központosított igazgatással akarja fölváltani, s hogy a "legitim", de gyenge, Nankingban székelő kínai dinasztia megdöntésével Kína egyesítésére tör.

A császár 583-ban félig megépült fővárosába költözött, s azonnal hozzálátott nagyszabású terveinek végrehajtásához. A központosítás minden szinten reformokat igényelt. A helyi hivatalokat addig örökletes alapon az előkelő családok tagjai töltötték be; Wen-ti az öröklődő előjogokat és az őket alátámasztó intézményeket hamarosan megszüntette, kidolgozta a hivatalnokok kiválasztásának új, vizsgán és ajánláson alapuló rendszerét, s a kinevezési jogokat külön testületre (Li Pu) ruházta. Megtiltotta, hogy a hivatalnokok saját szülőföldjükön szolgáljanak. Dél-Kína meghódítását a rá jellemző gondossággal és aprólékossággal tervezte meg. A nyolc irányban indított szárazföldi és vízi támadás összeroppantotta a délieket. Ezzel megkezdődött az eltérő kultúrájú Dél betagolódása a Sui-birodalomba. Ezt a folyamatot felgyorsította a nevéhez fűződő csatornarendszer kiépítése is.
A Sui-ház hatalmát nehezebb volt érvényesíteni a nyugati, ill. keleti türkök erős birodalmával szemben. A Sui-ház azonban cselszövései - és némi szerencse - segítségével itt is sikeres volt: a türköket a belső harcok meggyengítették, így 603-ra Wen-tinak sikerült kiszorítani őket a számára legfontosabb területekről - Turkesztánból és Mongóliából. A Vietnam elfoglalására tett kísérlete kudarcba fulladt, de elismeri az új kelet-ázsiai birodalom hatalmát.
A kül- és belpolitikai, gazdasági sikerek ellenére boldogtalan volt, feleségével, fiaival megromlott a viszonya, a halál vagy felesége féltékenysége megfosztotta régi bizalmasaitól, bűntudat és megmagyarázhatatlan félelmek gyötörték. Végül szembefordult az állami konfucianizmussal, s még nagyobb hévvel támogatta a buddhizmust. 601-ben, születésnapján fényűző szertartások sorozatát kezdte meg, a főbb városokban szentélyeket építtetett. Saját kezével pecsételte le az edényeket, amelyek a szent ereklyéket őrizték, s híres szerzetesek vitték őket a tartományokba. Az ereklyéket meghatározott időpontban, birodalomszerte egyszerre helyezték el a szentélyekben, fényes szertartások közepette. Mindezzel egy másik nagy buddhista országegyesítő, a Kr. e. III. századi indiai Asók nyomdokába lépett. Három évvel később Wen-ti elhunyt. Sokak szerint halálát siettette fia, Yang-ti, aki utóda lett.