Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

vászon

lenből, kenderből, jutából, pamutból vagy ezek keverékéből vászonkötéssel (lásd lent) készülő textil. Az erősebb változatokat (ponyva, kanavász, vitorlavászon) szinte mindig két- vagy többsodratú fonalból szövik, len esetében kettős láncfonallal. A vasúton szállított, kikötőkben tárolt, ill. átrakott áru lefedéséhez használt ponyvát kátránnyal vagy egyéb víztaszító anyaggal impregnálják. Az olajfestéshez használt festővászon egyszeres láncfonallal készül; legjobb minőségű változataihoz a fonalat kb. 25 cm hosszú, natúr vagy fehérített lenszálakból sodorják.

 

vászonkötés

a három alapvető textilszövési mód közül a legegyszerűbb és leggyakoribb. Minden egyes vetülékfonalat átbújtatnak minden egyes láncfonal alatt és fölött; a bújtatás helyét soronként váltják, így nagyszámú kötéspont keletkezik. A nem nyomott mintás, ill. nem kezelt felületű vászonkötésű textileknek nem különböztethető meg a színe és a fonákja. Nem feslenek fel könnyen, de hajlamosak a gyűrődésre, és a többi szövésnél kevésbé nedvszívók.
A vászonkötésű kelme sokféle változatban készülhet a különböző eredetű, vastagságú, tapintású, sodratú vagy színű fonalak alkalmazásával. Az anyagok lehetnek fátyolszerűek éppúgy, mint egészen nehezek; ebbe a csoportba tartozik például az organdi, a muszlin, a tafota, a santung, a vitorlavászon és a tweed. Ún. levezetett vászonkötések a Louisine (a láncfonalak két vetülék alatt-fölött húzódnak), a gros de Tours (a vetülék két fonalból áll) és a Panama- vagy szalmakötés (két vagy több láncfonal alkot kötést két vagy több vetülékkel).