Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

VÁLÁS (li hun)
Kínában a szigorú konfuciánus etika miatt nagyon ritkának számított a válás. A házasság egy olyan szigorú és fontos köteléket jelentett, amely leggyakrabban nem a férj és a feleség szabad akaratából jött létre, egyetlen célja az utódok (leginkább fiú) nevelés, hogy biztosítva legyen az ősök kultusza. A válás tekintetében a nő mindig is előnytelen, és egyenlőtlen helyzetben volt a férfival szemben. Hiszen neki semmilyen körülmények között nem volt joga a válásra. A férfinek indokolt esetekben erre joga volt, bár a szokásjog hagyományai és az ősök tiszteletének írott szabályai nem biztatták ennek a jogának a gyakorlására. A középkori Kínában a hivatalos törvénykezés a következő formális feltételekhez kötötte a válást: a feleség meddősége, szemérmetlen viselkedés, tiszteletlensége a férj szüleivel szemben, fecsegésre, pletykára való hajlam, lopás, féltékenység, undok betegségek. A szokásjog alapján a férj felbonthatta a házasságot még akkor is, ha feleségről a házasság után kiderült, hogy nem volt szűz, ha dirigál a férjének, ha öngyilkosságot kísérel meg, vagy ha szökni próbál. Ha viszont a nő éppen gyászt viselt a férje valamelyik hozzátartozója miatt, vagy ha az ő szülei haltak meg, illetve a férje és családja csak azután gazdagodott meg, hogy ő a házhoz került, a férjnek soha, semmilyen körülmények között nem volt lehetősége, hogy feleségét eltaszítsa. Ezen körülmények között csak a házasságtörős számított elegendő indoknak a válásra, az is csak tettenérés esetén.