Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
új-zélandi kender
(Phormium tenax), más néven TENGERPARTI ÚJ-ZÉLANDI KENDER vagy VÁSZONFŰ, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjének új-zélandi-kenderfélék (Phormiaceae) családjába tartozó levélrostnövény; korábban az agávefélék (Agavaceae) családjába sorolták. Az Új-Zélandon őshonos növényt 1798 óta termesztik Dél-Írországban elsősorban dísznövényként; később Európa más részeire is bevitték, ültetvényeket létesítettek Szent Ilona szigetén, az Azori-szigeteken, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Japánban, az 1930-as években pedig Dél-Amerikában Brazíliában, Chilében és Argentínában is megkezdődött a termesztése.
A növény gyöktörzséből 8-12 hajtás fejlődik. Minden hajtás legalább 5 sötétzöld, szálas-lándzsás, legyező alakba rendeződő levelet visel. Az alapjuknál 5 cm széles, 1-4 m hosszú, hegyes csúcsú levelek bőrszövete kemény, fonáki főere kidomborodik. A 3,6-4,5 m magas virágzati szár a tőlevélrózsa közepéből fejlődik, a sárga, 4 cm hosszú virágai csoportosan állnak. A toktermésekben sok lapos, fényes, fekete mag fejlődik.
Az ültetvények jól alkalmazkodnak a különféle talajokhoz, de leginkább a laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápdús talajt és a mérsékelten csapadékos éghajlatot kedvelik. A növényt az érett gyöktörzsön fejlődő hajtásokkal vagy ritkábban magról szaporítják. A leveleket első ízben ültetés után 4-6 évvel, később 1-4 évente szedik úgy, hogy a hajtásokról a talaj fölött 15-20 cm-rel 3-4 külső levelet levágnak, alacsonyabban vágva ugyanis a növény vörös nedve megfestené a rostokat.
A leveleket minőség és hosszúság szerint osztályozzák, géppel hántolják, zúzzák és dörzsölik, így szabaddá válnak a rostok. A rostkötegeket mossák és napon szárítják. A gondosan kidolgozott krémfehér színű, hajlékony, erős, fényes és a sós vízzel szemben ellenálló új-zélandi kenderrostból spárgát, kötelet, zsákvásznat, szőnyeget, cipőtalpat és kosarakat készítenek.
