Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tűzhely
(kínaiul: zao)

A konyha minden kínai otthonnak kitűntetett szerepű helyisége volt, és amely - akárcsak a világ legtöbb országában - a ház asszonyának felségterületének számított. A konyha központi helyén a tűzhely állt. A házi vagy családi kultuszok köréből kiemelkedik a házi tűzhely szellemének, istenének (zaoshen, zaowang vagy zaojun) kultusza. Elképzelhető, hogy eredetét tekintve a régi kínai tűzkultusszal lehet rokonságban, de források tanúsága szerint már a Zhou-kori Kínában éltek elképzelések a tűzhely szelleméről. A nép körében szélesebb körben azonban csak a Tang- és Song-dinasztia idején terjedt el a kultusza. Ekkortól kezdve szinte minden házban mutattak be áldozatot a tiszteletére. A házi tűzhely istene az ősökhöz hasonlóan a ház, a család legfőbb védelmezője és pártfogója. Ő a közvetítő a család és a Jáde Császár között, gondoskodnia kell a család jólétéről. A hiedelem szerint szigorúan, kötelességtudóan följegyez minden eseményt a családban, értékeli ezeket, és bizonyos időnként jelentést tesz erről az Égben. A néphit szerint a házi tűzhely istene minden évben egy héttel újév napja előtt indul az égbe jelentést tenni. Útra bocsátását, majd újév napján a fogadását mindig az ünnepségsorozat központi eseményének tartották. Képe ott volt minden ház konyhájában (ma is sok helyen találkozni vele). Az útra indulását megelőző estén képe elé különböző finomságokat helyeztek, s így próbálták megvesztegetni, hogy csak jót mondjon róluk. Lovának, amelyen az égbe utazott szénát és tiszta vizet adtak. Képmásának száját mézzel vagy ragadós tejjel kenték be, nehogy túl könnyen kinyissa, és számukra kellemetlen dolgokról locsogjon. Elutazása másnapján képmását elégették, s míg távol volt, gondosan kitakarították a házat, és előkészült az újév megünneplésére. A házi tűzhely istene az újévre virradó éjjel, pontban éjfélkor tér vissza, amikor is ünnepélyesen, petárdadurrogtatással szokás fogadni, s ilyenkor akasztották ki az újonnan vásárolt képmását is.