Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
türbe
(török: „sírtorony”), perzsául GONBAD, a síremlék-építészet egyik formája; Iránban a szeldzsuk törökök között a XI. század közepétől a XIII. századig volt népszerű, később onnan került át Irakba és Anatóliába.
Formáját feltehetően a hengeres vagy kúp alakú szeldzsuk sátraktól kölcsönözte. A legkorábbi, kb. 60 m magas tornyok kezdetben kör alaprajzra épültek, de a XII. században a négyzet vagy sokszög alaprajz is elterjedt.
A legrégibb fennmaradt türbe, az Irán északkeleti részén, Gorgánban álló Kábúsz-gonbad Samsz el-Maálí Kábúsz emír (megh. 1012) síremlékéül épült (1006-07), és tízágú csillag alakú alaprajza egyedülálló megoldás. Anatóliában egyszerűbb türbéket építettek, közülük a legkorábbi a XII. századból származik. A kerek és a sokszögű forma szinte azonos gyakorisággal fordul elő. A belső teret általában íves boltozat fedi, a tető kívül kúpos. E formákat a XII. századtól folyamatosan alkalmazták egészen az oszmán korig (XIV. sz.), amikor a kupolás mauzóleum népszerűbb lett, mint a sírtorony, de még a XVII. században is épültek türbék. Magyarországon, Budapesten a török uralom egy kivételesen szép sírépítményt hagyott hátra: Gül Baba türbéjét, amely XVI. században épült és nyolcszög alaprajzú.
