Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tubák

beszippantásra való (vagy olykor az ínybe, fogakra dörzsölt) dohánypor. Őrléssel állítják elő, illatosíthatják rózsaolajjal, levendulával, jázminszirmokkal stb.

A tubákozás először a XVII. századi Angliában jött divatba, s a XVIII. század során szerte a világon elterjedt. Eleinte minden szippantásnyi dohányt frissen reszeltek le. Az elefántcsontból vagy egyéb anyagból készült reszelőt a tubákosok éppúgy maguknál hordták, mint a díszes szelencét, amely gyakran a mellényzsebben is elfért, de viselhették láncon, ékszerként is. Sok tubákos szelence valóságos ötvösművészeti remek volt, és miniatűrökkel, drágakövekkel, kámeákkal díszítették őket. Az olcsóbb változatok vörös- vagy sárgarézből, szaruból, teknőchéjból, fából készültek.

Belülről festett kínai tubákos flakonok