Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kínai tekercskép

1. lizhou (függő, felakasztható tekercskép)

A függőleges képtekercs formája az álló téglalap (oldalvonala két-háromszorosa az alapnak) – ez lett a tájképek egyik gyakori formája. A falra akasztva – s ott hosszabb vagy rövidebb ideig tartva – szemlélik. Alkalmi vagy tartós dekoráció funkcióját töltheti be a lakásban, ünnepélyes alkalomra vagy köznapi tevékenységre szolgáló helyiségben (fogadócsarnok, váróhelyiség stb.). Két keskenyebb festmény között, középen lógó, széles tekercskép neve: zhongtang. Fekete tusfestmény (japánul: sumi-e) neve: shuimohua.

 

2. shoujuan, hengpi (kézi, vízszintes tekercskép)

Kezdetben szakaszos tagolású volt, s jobbról balra következő sorban szcenírozta a történeti vagy zsánertéma epizódjait. A vízszintes képtekercs később is az epikus képtéma előadásának a leggyakoribb formája, de a Szung-korban mejelenő sajátos "utazó panorámakép", amely egy folyó menetét követi végig, forrásától a torkolatáig, ugyancsak ezt a képtípust használja fel. A vízszintes tekercset csak kézben vagy asztalon kigöngyölve lehet végigszemlélni, alkalmi funkciót szolgál: vendégek, barátok, műértők szűk köre előtt, ünnepi szertartásként megrendezett képbemutató tárgya lehet. Egyébként felgöngyölve, elzárva őrzik.

A buddhista erkölcsi tanításokat illusztráló legkorábbi datálható kínai tekercsek a IV. század végén keletkeztek. A VII. századra alakult ki a folyamatos tekercs, amelyet jobbról balra áttekerve, asztalon kiterítve kell nézni. Ez az inkább képi, mint elbeszélő jellegű, tájábrázoló tekercsfestészet a X-XI. században érte el csúcspontját.

A szemlélő térben és időben való utazásként éli át az ilyen tekercsek tanulmányozását, szemét gyakorta utak és ösvények vezetik a fő téma felé. A tekercsképből egyszerre legfeljebb 60 cm hosszú darabot szabad szemlélni, máskülönben nem megfelelően bontakozik ki a mű tartalma. A művészek számára az egyik legnagyobb gondot a perspektivikus hatás (a térbeli viszonyok) megteremtéséhez szükséges enyészpontok sokaságának megteremtése jelentette, minthogy a szemlélőt nem tekinthették mozdulatlannak. Ezt többféle módon oldották meg, és így elérték, hogy az enyészpontok közötti átmenet szinte észrevétlen maradt.

A kínai panorámatekercsekkel közel egykorúak a 25-40 cm széles és akár a 9 m-es hosszúságot is elérő XII-XV. századi japán emakimono tekercsfestmények, amelyeket az ún. „kínai stílusú” japán tekercsektől való megkülönböztetésképpen yamato-e-nek, „japán stílusú” festményeknek neveznek. Ennek a képi elbeszélésnek a legkorábbi példája a Genji monogatari („Genji regénye”) 54 fejezetének szövegek és képek váltakozó sorozatából álló illusztrálása. Miután elvált egymástól a szöveg és az illusztráció, legkedveltebb témáikká a középkori Japánban népszerű történetek és életrajzok váltak. A szenzációs és a drámai elemeket kedvelő japán ízlés rendkívül élénk kifejezési formát talált ezekben a tekercsekben. Az ábrázolt épületek rendszerint nyitottak, így intim belső jelenetek is láttathatók, a háttér pedig kissé előredöntött, hogy minél kisebb helyen minél több részletet lehessen megjeleníteni.

 

Lásd még! albumlap, legyezőkép >>>Tovább

 

 

Painting types

Bihua - Wall painting - were produced in great numbers in the early period of China's history, but because so little early architecture in China has remained, few of these large-scale paintings have survived.

Standing screen painting, used as a functional home furnishing element. Deteriorated rapidly through frequent handling. The paintings were often salvaged and remounted as hanging scrolls. Many of the paintings that we know today in one format may well have originated in another.

Lizhou - Hanging scroll - From the Song dynasty onwards, paintings in a variety of portable formats were collected and passed on to later generations in significant quantities. Hanging scrolls displays an entire painting at one viewing. Usually two to six feet high. Can be thought of as a lightweight, changeable wall painting. The earliest hanging scrolls may be related to tomb banners, known from the early Han dynasty. More common from the tenth century and onward.

Shoujuan - Handscroll - Typically between nine and fourteen inches (23-35 cm) in height but varies in length. Lightweight and portable. Only a portion is viewed at a time. The viewer can look more quickly at some sections and linger over details in others.

Ceye - Album leaves - first used for painting during the Song; probably stems from printing and book binding practice. Small and intimate in scale, often with poetry and painting on facing pages.

Shanmian - Fan - flat and oval, known from Tang times or earlier. Popular from late Northern Song through Southern Song since well suited to the abbreviated, lyrical images prevalent at the time.