Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

SZERZETES (heshang vagy seng)
A régi Kínában a szerzeteseknek alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni. Az egyik taoista papok és szerzetesek rendje, a másik a buddhistáké. A taoista szerzetesrend viszonylag késő, a 7-10. században alakult ki, kétségkívül a buddhizmus hatására. A szerzetesek általában nagy kolostorokban éltek. Cölibátust fogadtak, és napjaikat a munkán kívül a taoista klasszikusok tanulmányozásával töltötték. Nagy könyvtárakat, gyűjteményeket hoztak létre. A kolostorokban oktatással is foglalkoztak, a szerzeteseken kívül mágusokat, gyógyítókat, jósokat és jövendőmondókat tanítottak. A taoista papok és szerzetesek kezébe összpontosult a konfucianizmus által lenézett és megvetett, viszont a nép körében népszerű "tudományok" zöme. Biztos megélhetést jelentett a kuruzslás, jóslás, földjóslás, horoszkóp-, amulett-készítés és ördögűzés. A kínai buddhista szerzetesek szintén kolostorokban éltek. A 6. századra negyvenhét országosan elismert kolostort tartottak számon Észak-Kínában, és ezek mellett még majd kilencszáz kisebb-nagyobb működött. A kolostorok lakói jól szervezett hierarchia szerint tagolódtak. A legalsó fokon a kolostor rabszolgái álltak, akik nem ritkán a bűnözők közül kerültek ki, akiket a császár adományozott a kolostorok számára. A következő szinten a szolgabarátok álltak, akik általában azok voltak akik felvételüket kérték a rendbe és próbaidejüket ilyenformán töltötték le. Bizonyos idő elteltével novíciusok lehettek, akik szorgalmas tanulás után elérhették a fölszentelést. A fölszentelés bonyolult, több lépcsős szertartásain túljutott szerzetes a rend teljes jogú tagjává vált. idővel egyre magasabb fokra juthatott mind egyházi, mind adminisztratív téren. A közösség feje a főapát volt. A taoista és buddhista szerzetesrendek tagjai külső megjelenésükben, ruházat, hajviselet is jelentős mértékben különböztek. A buddhisták általában kopaszra borotválták fejüket és sárga köpenyt viseltek, a taoisták nem ritkán hosszú, loboncos hajukról voltak felismerhetők, és fekete köpenybe jártak. Képeken gyakran ábrázolnak szerzeteseket, mindegyikükhöz közismert történetek kapcsolódnak. Az egyik legnépszerűbb szerzetes a buddhizmus kínai meghonosítója, a legendás Bódhidharma. A Vászonzsákos szerzetes (budai heshan) szintén kedvelt témája a kínai művészetnek, alakja egyaránt megjelenik a képeken és a szobrokban. Ő nem más, mint Milefo azaz Maitreja. Képeken, nyomatokon gyakorta megjelenik az elválaszthatatlan két barát, a költőként is ismert Hanshan és Shide (Lelenc), akiket a hagyomány a chan-buddhizmust megalapító szentekként tisztel. Alakjuk összemosódik a Hehe ikrekével. A képeken Hanshan szútra tekercset tart, ami a buddhista elméletre utal, Shide pedig seprűt fog, ami a buddhista gyakorlat jelképe. Gyakran mesterük Fengkan is szereplője a képeknek, őt általában egy tigrisre dőlve, szunyókálva ábrázolják. Egy hiedelem szerint, ha valaki szerzetessel találkozik, hamarosan koldusbotra jut.