Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
szári
- az indiai nők népviselete
http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=21&alrovat=23&cikkid=188&dire=szepseg&again=true
Az ősi dél-indiai vagyis dravida hagyomány a mai napig él. A földműveléssel foglalkozó népek, mint a rómaiak, vagy az Indonéz népcsoportok (az ő ősi viseletük a Horang) nem ismerték a varrást. A szári eredete a mitológiai ősidőkbe nyúlik vissza. A szép Draupadi egykor csak azért őrizhette meg tisztaságát, ártatlanságát, mert Krisna isten egy végtelen hosszú szárit ajándékozott neki, melyből a kéjsóvár hódolók nem tudták kihámozni.
A sokszor összehajtogatott és körülcsavart ruhadarab, mely egyszerre csábos, és szemérmes, a mai Indiában is talán a legelterjedtebb viselet maradt. A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több, mint egy méter széles természetes alapú pamut, vagy selyem anyagból készül. Hagyományos földműves viselet. A mai, jelenszázadi nők egészítették ki egy 2,5 méter anyagigényű "alsószoknyával" és egy kb. 1 m anyagszükségletű kis blúzzal. Ezt a két kiegészítő darabot azonban az öregasszonyok nem hordják, így oldalról a szárijuk alá teljesen belátni.
A korai időkben a szári a felsőtestet nem is takarta, hasonlóan az afrikai népek felül semmi viseleteihez. A szári anyaga tulajdonképpen egy hosszú és semmilyen előkészítést nem igénylő textilcsík. Nem varrják, pedig ha arra gondolunk, hogy az indiai varrodák a hatalmas szegénységben hány nőnek tudnának ezzel munkát adni, lehet, hogy megoldanánk néhány kérdést. Varrott ruhát először a lovas nomád népek hordtak, (Például magyar őseink). A vallás feltalálására azért volt szükség, hogy a tél hidege ellen is hatékonyan védekezzenek, és lovagolhassanak.
A száriról, azok, akik már viselték, néhányan úgy nyilatkoztak, hogy kényelmes, de a legtöbben megegyeztek abban, hogy a nyári hőségben a szári túlságosan meleg, esős időben a tócsákon, és az elárasztott utcákon átkeléskor és még rengeteg más praktikus és a mai nőnek hétköznapi esetben az elképzelhető legkevésbé praktikus ruhadarab. E hátrányokat azonban jól ellensúlyozza, hogy a szári a legkarcsúbb és a legkövérebb hölgyre is illik. Az említett érvek ellenére mi lehet a magyarázata annak, hogy a mai indiai nők többsége megmaradt a szárinál? Főleg a hagyományok tisztelete, de a vagyoni státusz bemutatása is.
A selyemből készült méregdrága anyagú szárik ugyanúgy a divathoz tartoznak, mint a mi vízparti selyemkendőink, vagy báli ruháink. Egy indiai nőmegpillantásakor gyakran felvetődik az a gondolat, hogy vajon egy férfinak hányszor kell adott esetben körbeszaladnia szíve hölgyét, ha ki akarja csomagolni a ruhájából? A hozzáértők azonban azt állítják, hogy a dolog egészen másként történik: meg kell fogni a ruhadarab megfelelő csücskét, s a leány forog...
Divat
lett a szári
http://www.csillagszemek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=775
Az utóbbi években egyre erőteljesebben érvényesül a keleti hatás az életünk különböző területein. Harmóniára törekszünk az öltözködésben éppúgy, mint a lakberendezésben. Korábban csak az indiai ihletésű szoknyák és ruhák voltak igen népszerűek, az idén nyáron - itt-ott - már megjelent a szári is.
A szári tradicionális női viselet Indiában, és mindenki saját pénztárcájának megfelelően válogathat a kelmék közül anyaguk, színük, és díszítésük szerint. Bizony akad közöttük valódi selyem is, aranyhímzéssel, ami akár egy kis vagyonba is kerülhet.
A szári egy méter széles és legalább 6-8 méter hosszú anyag és csak azokon a részeken hímzett, amelyek látszanak. Leveles Zoltán a Varázslatos India című könyvében azt írja, hogy az indiai nők a szárihoz általában alsószoknyát és csolit hordanak. A csoli testhezálló, rövid, a derekat nem fedő, ingszerű alsóruha, melynek színe igazodik a száriéhoz. A szári színe Indiában vidékenként is eltérő, a legszínesebb szárikat a radzsasztáni asszonyok viselik.
Minket, nyugati nőket bizony elvarázsol a mesés kelet gazdagsága, színei-díszei, s szívesen viseljük ezt a „világot”. Bár már beszerezhető, mégis kevés nőn látunk hagyományos szárit, de azt hiszem, ez nem is illene igazán az életmódunkhoz. Ezt a ruhadarabot ugyanis méltósággal illik viselni, ebben bizony nem lehet a villamos után szaladni, de még autót vezetni sem.
Ezért leginkább a színekben idézzük fel India világát, s bár arrafelé több, mint kétszázféle festőanyagot használnak - s ezekbe beletartozik a szivárvány minden árnyalata - , mi mégis a bordó, a narancs és az arany különböző árnyalatait szeretjük.
Az
indiai stílus szeretete egyáltalán nem jelenti azt, hogy tradicionális indiai
viseletben kellene járnunk. Elég, ha a megfelelő anyagból varratjuk meg, vagy
vásároljuk akár, a „mi indiai ruhánkat”.
Természetesen az anyagok legyenek
habkönnyűek, jó esésűek. Akkor mutatnak igazán jól, ha hagyunk nekik mozgásteret.
Legyen szó bő nadrágról, lenge blúzról, tunikáról vagy szoknyáról, hadd lengesse
a szél - libbenjen, lebegjen.
Ha stílusosak akarunk lenni, úgy illik, ha a
sminkelésnél a szemünket hangsúlyozzuk, ahogy az indiai nők teszik, és használjunk
bátran kiegészítőket: színes karkötőket, nyakláncokat, fülbevalókat.
Innentől pedig már csak egy lépés, hogy a kívül megteremtett misztikus és lenyűgöző, világot belül is felfedezzük magunkban, és mások is felfedezzék bennünk…
