Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Számánida

Számánida, Irán első helyi uralkodócsaládja 819 és 999 között, az arab-muszlim hódítás után; nagyban elősegítette az iráni nemzeti érzés és kultúra újjászületését.

Alapítója Számán-Hodá volt; al-Mámún Abbászida-kalifa az ő négy unokáját állította egy-egy fontos iráni tartomány élére, jutalmul hűséges szolgálatukért: Núh Szamarkandot kapta, Ahmad Fergánát, Jahjá Sást (Taskent), Eljász pedig Herátot. Ahmad fia, Naszr 875-ben Transzoxánia kormányzója lett, ám csak testvérének és utódának, I. Iszmáílnak (ur. 892-907) sikerült megbuktatnia a khorászáni Szaffáridák (900), ill. a tabarisztáni Zajditák dinasztiáját, s ezzel létrehoznia egy csaknem önálló államot Buhara fővárossal Transzoxánia és Khorászán területén.
A Számánidák lazán központosított feudális kormányzása alatt Transzoxánia és Khorászán virágzásnak indult, az ipar és a kereskedelem látványosan föllendült; erről tanúskodik például a dinasztia ezüstpénzeinek egész Észak-Ázsiában elterjedt használta. A két legnagyobb város, Szamarkand és Buhara egyszersmind kulturális központtá is nőtt. A perzsa irodalom virágzása főleg Rúdakí és Firdauszí költői munkásságához köthető; emellett a Számánidák a filozófiát és a történetírást is támogatták, s ezzel lerakták az iráni iszlám kultúra alapjait.
A Számánida-kor legfontosabb hozzájárulása az iszlám művészet fejlődéséhez a Nísápúrban és Szamarkandban előállított kerámia volt. A Számánidák mesterei fejlesztették ki az agyagfestésű kerámia néven ismert technikát, amelynek során félig színezőanyagokkal kevert folyékony agyaggal vonták be a tárgy felületét, hogy a szokásos híg mázakkal utóbb ráfestett minták ne fussanak szét égetéskor. Nísápúrban a bronzöntést és a fémművesség egyéb ágait is mindvégig sikerrel művelték. Bár a Számánida-korból csak kevés épület maradt fönn, Iszmáíl asz-Számání (megh. 907) máig álló, tökéletesen szimmetrikus buharai mauzóleuma jól példázza a korszak építészetének eredetiségét.

A X. század közepétől hatalmukat gazdaságilag az északi kereskedelem megszűnése, politikailag pedig az elégedetlenkedő nemesek szövetsége elleni küzdelem fokozatosan ásta alá. A meggyengült dinasztia egyre nehezebben tudott ellenállni a Közép-Ázsiában és Afganisztánban berendezkedett török hatalmak nyomásának. Hogy legalább névleg fönntarthassa uralmát, II. Núh (ur. 976-997) megerősítette Szebüktegint, egy volt török rabszolgált Ghazna (ma Ghazní, Afganisztán) félig független uralkodójaként, fiát, Mahmúdot pedig kinevezte Khorászán kormányzójává. Ám a török Karahánidák - akik ekkorra már Transzoxánia nagy része fölött uralkodtak - szövetkeztek Mahmúddal, és letaszították trónjáról II. Manszúr Számánida-uralkodót, Khorászánt is elfoglalva. Buhara 999-ben jutott a kezükre. Az utolsó Számánida, II. Iszmáíl öt évig küzdött a Ghaznavida Mahmúd és a Karahánidák ellen, mígnem 1005-ben gyilkosság áldozatául esett.