Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Számánida

Számánida, Irán első helyi uralkodócsaládja 819 és 999 között, az arab-muszlim hódítás után; nagyban elősegítette az iráni nemzeti érzés és kultúra újjászületését.

Alapítója Számán-Hodá volt; al-Mámún Abbászida-kalifa az ő négy unokáját állította egy-egy fontos iráni tartomány élére, jutalmul hűséges szolgálatukért: Núh Szamarkandot kapta, Ahmad Fergánát, Jahjá Sást (Taskent), Eljász pedig Herátot. Ahmad fia, Naszr 875-ben Transzoxánia kormányzója lett, ám csak testvérének és utódának, I. Iszmáílnak (ur. 892-907) sikerült megbuktatnia a khorászáni Szaffáridák (900), ill. a tabarisztáni Zajditák dinasztiáját, s ezzel létrehoznia egy csaknem önálló államot Buhara fővárossal Transzoxánia és Khorászán területén.
A Számánidák lazán központosított feudális kormányzása alatt Transzoxánia és Khorászán virágzásnak indult, az ipar és a kereskedelem látványosan föllendült; erről tanúskodik például a dinasztia ezüstpénzeinek egész Észak-Ázsiában elterjedt használta. A két legnagyobb város, Szamarkand és Buhara egyszersmind kulturális központtá is nőtt. A perzsa irodalom virágzása főleg Rúdakí és Firdauszí költői munkásságához köthető; emellett a Számánidák a filozófiát és a történetírást is támogatták, s ezzel lerakták az iráni iszlám kultúra alapjait.
A Számánida-kor legfontosabb hozzájárulása az iszlám művészet fejlődéséhez a Nísápúrban és Szamarkandban előállított kerámia volt. A Számánidák mesterei fejlesztették ki az agyagfestésű kerámia néven ismert technikát, amelynek során félig színezőanyagokkal kevert folyékony agyaggal vonták be a tárgy felületét, hogy a szokásos híg mázakkal utóbb ráfestett minták ne fussanak szét égetéskor. Nísápúrban a bronzöntést és a fémművesség egyéb ágait is mindvégig sikerrel művelték. Bár a Számánida-korból csak kevés épület maradt fönn, Iszmáíl asz-Számání (megh. 907) máig álló, tökéletesen szimmetrikus buharai mauzóleuma jól példázza a korszak építészetének eredetiségét.

A X. század közepétől hatalmukat gazdaságilag az északi kereskedelem megszűnése, politikailag pedig az elégedetlenkedő nemesek szövetsége elleni küzdelem fokozatosan ásta alá. A meggyengült dinasztia egyre nehezebben tudott ellenállni a Közép-Ázsiában és Afganisztánban berendezkedett török hatalmak nyomásának. Hogy legalább névleg fönntarthassa uralmát, II. Núh (ur. 976-997) megerősítette Szebüktegint, egy volt török rabszolgált Ghazna (ma Ghazní, Afganisztán) félig független uralkodójaként, fiát, Mahmúdot pedig kinevezte Khorászán kormányzójává. Ám a török Karahánidák - akik ekkorra már Transzoxánia nagy része fölött uralkodtak - szövetkeztek Mahmúddal, és letaszították trónjáról II. Manszúr Számánida-uralkodót, Khorászánt is elfoglalva. Buhara 999-ben jutott a kezükre. Az utolsó Számánida, II. Iszmáíl öt évig küzdött a Ghaznavida Mahmúd és a Karahánidák ellen, mígnem 1005-ben gyilkosság áldozatául esett.