Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

vaisnava-szahadzsijá

bengáli központú ezoterikus hindu szekta, mely az érzékek birodalmában, nevezetesen az érzéki szerelemben kereste a vallási élményt. Bengáliában a szahadzsa (szanszkrit: „könnyű”, „természetes”) kultuszforma már a VIII-IX. században uralkodóvá lett a hinduista (és buddhista) tantrikus hagyományon belül. A nagy költők közül Dzsajadéva (XII. sz.), Csandídász és Vidjápati (XV. sz.) is magasztalták Krisna és Rádhá isteni szerelmét, Csaitanja (XV-XVI.) pedig még inkább kibontakoztatta az isteni és az emberi szerelem közti párhuzamot. Ezek voltak a vaisnava-szahadzsijá kultusz előzményei.

A szekta a házastársi szerelemnél többre becsülte a parakíjá-ratit („törvényesen máshoz tartozó asszony iránti szerelem”), mondván, hogy ezt az érzést nem befolyásolják a társadalmi konvenciók és a nyereségvágy, ennélfogva hasonlatosabb az isteni szerelemhez. Rádhát - más vaisnava szektáktól eltérően - épp ezért nem próbálták Krisna feleségeként feltüntetni. A többi vallási csoport rosszallása miatt igyekeztek minél inkább titokba burkolni tevékenységüket és tanaik részleteit. A szekta mai lélekszáma ismeretlen.