Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Prutkay
Csaba
A „Négy nagy égi király" (Sida Tianwang)
Ha belépünk egy Buddhista templomba, akkor először az „Égi királyok" csarnokába érkezünk (Tianwang dian). A csarnok közepén találhatjuk az eljövendő világkorszak Buddhájának, a mindig mosolygó „Nagyhasú Maitreja"-nak (Dadu Mile) a szobrát. Két oldalt körülötte pedig a leghatalmasabb tanvédő istenségeknek a szobrait. Őket, a „Törvényt védő szellem tábornokok"-nak (Hufa Shenjiang), vagy a „Négy nagy égi király"-nak (Sida Tianwang) nevezik. A „Négy nagy égi király"-t másképpen még „Négy nagy Vajra"-nak (Sida Jingang) is hívják. Feladatuk a Buddhista szútrák szerint az, hogy a világ egy-egy égtáját védelmezzék, ezért még a „Világot védelmező négy égi király"-nak (Hushi Si Tianwang) is nevezik őket. A Buddhista terminológiában, ők Indra tábornokai, akik a Meru-hegy oldalán védik a világot az ártó szellemektől és az Aszuráktól. Szanszkrit nevük: Catur-maharajas, vagy Lokapala.
1. A Keleti égtájat védő istenségnek Kínában fehér színű a teste, lantot (pipa) tart a kezében, páncélt és sisakot visel. Neve: Dhrtarastra (szkr), „Az Istenség, mely fenntartja birodalmát" (Chiguo tianwang), vagy hívják még Duolouzhanak is. Nevében a „fenntartó" (chi) arra utal, hogy könyörületességével győz a rossz felett. Kezében a lant (pipa) azt szimbolizálja, hogy a zenével téríti meg az érző lényeket.
2. A Déli égtájat őrző istenségnek Kínában azúrkék színű a teste, páncélt és sisakot visel, kezében egyenes kardot (baoqian) tart. Neve: Virudhaka (szkr), „A gyarapodás és növekedés Istene" (Zengchang tianwang), vagy hívják még Piliulinek is. Nevében a „gyarapodás és növekedés" (zengchang) arra utal, hogy képes a jó gyökerének gyarapítására ösztönözni az érző lényeket. Kezében a kard azt jelenti, hogy karddal védi meg Buddha törvényeit.
3. A Nyugati égtájat védő istenség teste Kínában fehér színű, Indiában vörös. Páncélt és sisakot visel, kezében egy kis sárkánykígyó tekereg. Neve: Virupaksa (szkr), „A széles tekintetű Istenség" (Guangmu tianwang), vagy hívják még Piliu Bochanak is. Nevében a „széles tekintetű" (guangmu) azt jelenti, hogy képes égi szemeivel figyelemmel kísérni a világ dolgait, s megóvni az érző lényeket. Kezében a sárkánykígyó azt jelenti, hogy a sárkányok vezére. A sárkánykígyó helyett néha vörös korbáccsal a kezében ábrázolják. Ilyenkor a korbács jelentése az, hogy a Buddhista tanok iránt hitetleneket korbáccsal készteti a menedékvételre.
4. Az Északi égtájat őrző istenség teste Kínában zöld színű, Indiában sárga. Páncélt és sisakot visel, jobb kezében ernyőt, bal kezében pedig egy ezüst színű patkányt tart. Neve: Vaisravana (szkr), vagy Dhanada (szkr). Kuvera (szkr), a „Gazdagság Isten" egyik formája. „A sokfelé elhallatszó Istenség" (Duowen tianwang), vagy hívják még Pishamennek is. Nevében a „sokfelé elhallatszó" (duowen) azt jelenti, hogy erényeit a négy világtáj minden részében ismerik. Kezében az ernyővel és az ezüst színű patkánnyal a démonokat űzi el és gazdagságot teremt az érző lények között.
Az
északi égtájhoz tartozó istenséget tisztelik a leginkább. A hagyomány szerint,
a Tianbao-korszak (i.sz. 742-756) alatt segített a Tang-dinasztia
seregeinek, hogy győzelmet arassanak a nyugati barbár seregek fölött. Éppen ezért,
a Tang- és Song-dinasztiák korszakában a városokban és a katonai
helyőrségekben templomokat állítottak a tiszteletére. A katonai zászlókon is ábrázolták,
hogy ezzel növeljék egy sereg erejét, így vált a katonák védőistenévé.
A négy
égtájőrhöz azonban a kínai kultúrában még további jelentéstartalom is társult.
A déli égtájőr felelős a szélért (si feng), a keleti a kiegyenlítődésért
(si tiao), az északi az esőért (si yu), míg a nyugati pedig a folyamatosságért
(si shun). Ebből adódik a „Nyugodt szél és egyenletes esőzés" (fengtiao
yushun) mondás, mely a „gazdag termés és béke az égalattiban" (wugu
fengdeng tianxia taiping) jelentéstartalommal bír.
