Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Shotokan karate
1922 májusában a Japán Nevelésügyi Minisztérium az atlétika népszerűsítésére
bemutatót szervezett. Úgy gondolták, a rendezvény sikerét fokozzák azzal, ha
valami különleges látványosságot is beiktatnak a műsorba. Így került sor Gichin
Funakoshi okinawai karatemester meghívására.
Funakoshi apró termetű, 155 cm magas ember volt, aki az Okinawai Harci Szövetség,
a Shobukai titkáraként működött, és amikor a meghívást elfogadta, már 51 éves
volt. A Shuri-te mellett ismerte a Goju, Shito és Uechi ryukat is. Mesterei
Yatsututsune Itosu és Matsumura voltak.
A meghivás egy hétre szólt, és amikor Funakoshi a japán partok felé hajózott,
még nem sejthette, hogy szülőföldjét már sohasem fogja viszont látni. Nagy reményekkel
kelt útnak, és közben verset írt: "Ki fogja éltetni, továbbfejleszteni
a karate igazi lényegét, talán én lettem kiválasztva erre, ha így van, az istenek
előtt esküszöm, hogy elindítom a karate nagy megújulását."
A bemutató után Jigaro Kano, a dzsudó megalapitója marasztalta, ne utazzon vissza,
hanem kezdjen Japánban tanítani. Így Funakoshi bemutatókat tartott a Kodokánon
(Dzsúdó Főiskola) és a Budokaion (Harci Művészeti Kollégium), de nagyon szegényesen
élt, és a megélhetéséhez szükséges pénzt betűrajzolással teremtette elő.
1924-ben a Keio Egyetemen megszervezte az első Karate Klubot, és 1927-ben már
három iskolában tanitott.
1925-ben Yoshitaka nevű fiatal, önálló, ötszőnyeges dojót (gyakorlóterem) nyitottak,
amit Shotokan-nak neveztek. Három könyvet is írt, de a legfontosabb az 1939-ben
megjelent Karate-do instrukciók.
A második világháború után 1948-ig Japánban minden harci művészettel kapcsolatos
tevékenység tiltva volt. A tilalom feloldása után Funakoshi, bár közeledett
a 80. életéve felé, ismét elkezdett tanítani. A karatéról vallott nézete eltért
sok későbbi követőjétől. Szerinte a karate legfontosabb feladata a jellem nevelése,
amit gyakorlatok, főként formagyakorlatok egyre koncentráltabb végrehajtásával
lehet elérni. A versenyszerű küzdelmet ellenezte, mert ezzel szerinte a karate
lényege vész el.
A gyakorlatok egyre elmélyültebb végrehajtása, ahol a test már feltétel nélkül
engedelmeskedik a pszichikum parancsainak, más feladat, mint a versenyeken pontok
után törekedni. Egyébként, "ha egyszer tökéletesen elsajátitottad a formagyakorlatot,
akkor alkalmazni tudod a küzdelemben is." De nem a küzdelem a fontos, inkább
"törekedj a jellem tökéletesitésére, légy hűséges, igyekvő, ismerd el a
másikat, őrizkedj az erőszakos cselekményektől."
Funakoshi az akkori mestereknél nagyobb intelligenciával szavakba tudta foglalni
a karate elméletét, és olyan rendszert dolgozott ki, ami mások által is érthető
és követhető. Nem hitt a látványos technikákban, az öv feletti rugásokban, ezért
rendszere ilyeneket nem is tartalmazott. Az Okinawáról hozott formagyakorlatokat
leegyszerűsítette, de technikai elemekkel változatosabbá tette. Sokszor a formagyakorlatok
nevét is a jellemzőbbre változtatta. Ő maga keményen edzett, testét tölgyfa
botokkal ütötte, hogy ellenállóbbá tegye.
1949-ben híres tanítványával Masatoshi Nakayamával megszervezte a Japán Karate
Szövetséget. 1951-ben Funakoshi ellenvéleménye dacára bevezették a szabad küzdelmet,
és 1657-ben létrejött az első hivatalos verseny. Ebben az évben halt meg Funakoshi
is. A Shotokan hagyományait legszélesebb körben fő tanitványa, Nakayama terjesztette
tovább.
Munkásságát a szövetség létrehozása, a versenyszabályok kidolgozása, az első
verseny megszervezése és mintegy 20 könyv fémjelzi. Az igazi karate lényegét
mestere szellemében fogalmazta meg: "A sport a versenyzőket gyorsan fejleszti.
Keményen gyakorolják a fizikai technikákat amíg fiatalok és versenyeznek. Az
évek múlásásval azonban a test hanyatlik, és már nem lehet megfelelő a versenyhez.
A szűk cél felé elérik a csúcsot, majd gyorsan hanyatlani kezdenek. A karate-do
célja nem ilyen szűk, mint a győzelem. A lépcsőn való felfelé haladáshoz lehetne
hasonlítani. Amikor a tudat és a test együtt fejlődik, akkor a tanítvány egyre
feljebb kerül. Még ha a test hanyatlik is, a személyiség tovább fejleszthető.
Ez a folyamat halálig tart, hiszen senki sem tökéletes." A Shotokan irányzat,
mivel öreg, fiatal, férfi és nő számára gyakorolható, az egész világon népszerű
lett.
