Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Qianlong (Csien-lung), 1711-1799

Chien-lung, pinyin átírással QIANLONG más néven HUNG-LI (szül. 1711. szept. 25. Kína - megh. 1799. febr. 7. Peking); a Mandzsu (Ching)-dinasztia 4., a kínai történelem egyik leghosszabb ideig uralkodó császára 1735-től 1796-ig; hadjáratok sorozatát vezetette a Kína északkeleti vidékeit fenyegető török népek és a mongolok ellen (1755-60). Birodalmát növelte az Új Tartomány - ma Hszincsiang - megalapításával, majd délen és keleten is megerősítette a kínai uralmat.

A Yung-cheng császár (ur. 1723-35) halálának előestéjén, 1735. október 7-én Hung-lit tették meg utódjának. Ez még nagyapja Kang-hsi császár (ur. 1661-1722) kívánsága volt, aki már Yung-cheng császárnak trónra lépése után nem sokkal őt jelölte ki titokban Yung-cheng utódjának. Azért titokban, mert Hung-li csak ötödszülött fia volt Yung-cheng császárnak (trónörökössé választásakor azonban már ő volt a legidősebb élő fiú). Bevezették az államügyekbe, és 1733-ban rangelső herceggé emelték. 1735. október 18-án, 24 éves korában (a kínai számítás szerint 25 évesen) lépett trónra.

Mértékletes és pontosan beosztott életet élt, de soha nem volt az élvezetek ellensége. Csodálta a természetet, és kedvelte az udvari színielőadásokat; újévkor pedig vándorárusok és mutatványosok előtt megnyitotta a palota utcáit, és örömmel barangolt a karneváli hangulatban.

Erős szálak főzték első feleségéhez, Hsiao-hsien császárnéhoz, akivel 1727-ben kötött házasságot, s aki 1730-ban megszülte azt a fiát, akit trónörökösnek szánt, de 1738-ban meghalt. Második feleségét, Ula Narát 1750-ben emelték császárnéi rangra. Kapcsolatuk nem lehetett zavartalan, 1765-ben Ula Nara vissza is vonult az udvari élettől egy kolostorba.

Chien-lungnak 17 fia és 10 lánya született ágyasaitól. A népi hagyomány szerint egyik ágyasához, Hsiang-feihez heves szenvedély fűzte a császárt. A jarkandi (Közép-Ázsia, ma Hszincsiang tartományban) herceg özvegyét 1759-ben a császári hadsereg ejtette foglyul. Chien-lung különleges figyelmével tüntette ki: kisebb mecsetet, gőzfürdőt, muszlim bazárt építtetett neki, hogy hazájára emlékeztesse. Hsiang-fei azonban a legenda szerint visszautasította a császár közeledését, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli, ha mégis próbálkozik. Két évvel később, a császár távollétét kihasználva, az anyacsászárnő megparancsolta Hsiang-feinek, hogy kövessen el öngyilkosságot.

A XVIII. század folyamán a művelhető földterületek nagyarányú bővülése, a gyorsan növekvő népesség és a jól működő közigazgatás révén a Ching-dinasztia ereje csúcspontjára jutott. Chien-lung uralkodásának idején volt a legnagyobb a Kínai Birodalom területe. Északkeleten sorozatos hadjárataival (1755-60) nagy győzelmeket aratott. A lázadó török népek és a mongolok ellen vezetett hadjáratok elhárították a Kínai Birodalmat folytonosan fenyegető támadás veszélyét. E folyamat az Új Tartomány létrehozásával zárult le, és 1 600 000 km2-rel növelte a birodalom területét.

A déli hadjáratok kevésbé voltak sikeresek, de megerősítették Kína fennhatóságát. Tibet fővárosában, Lhászában könnyen letörték a Kína-ellenes lázadást (1752), és Chien-lung császár azzal erősítette meg Tibet fölötti uralmát, hogy a dalai láma kezében összpontosuló hatalmat két magas rangú kínai hivatalnokra ruházta át. Véget vetett Tibet határain a nepáli gurkák betöréseinek is (1790-92), adófizetőivé tette őket.

Hadjáratot indított a Nyugat-Jünnanban, Kína délnyugati csücskében fellázadt törzsek ellen 1748-ban, majd 1769-ben a burmai törzsek ellen is, ezek azonban kudarccal végződtek. 1776-ban aztán új hadjáratával legyőzte a jünnani lázadókat. Burmát belső nehézségei és a Sziám elleni harcok eleve gyengítették, így 1788-ban ez az állam is Peking adófizetője lett. Annamba, ahol Burmához hasonlóan belső viszályok dúltak, 1788-89-ben vonult be a kínai hadsereg, de a kezdeti sikerek után súlyos veszteségeket szenvedett. Hanoi új uralkodója azonban hozzájárult, hogy az ország Kína adófizető állam legyen. Keleten, Tajvan szigetén 1787-ben tört ki nagyarányú felkelés, Chien-lung hadjáratainak hatalmas költségei kiürítették a birodalom egykor gazdag kincstárát.

Sokkal súlyosabb gondot jelentett azonban a gyengekezű kormányzás, a pazarlás és a korrupció, amely Chien-lung uralkodásának utolsó két évtizedére volt jellemző, és a következő időszakban nagyon meggyengítette a birodalmat. Chien-lung 65 éves korában figyelt fel az ifjú katonatisztre, Ho-shenre, akit birodalma leghatalmasabb emberévé emelt. Néhány évig Ho-shen felelősen szolgálta a birodalmat, és fia a császár legkedvesebb lányát vette feleségül. A jó képességű, ám gátlástalan, hatalomra és gazdagságra áhítozó Ho-shen működése alatt - főképp Chien-lung utolsó éveiben - a nepotizmus és a korrupció olyan méreteket öltött, hogy az maradandó kárt okozott a dinasztiának.

Chien-lung vakon bízott kegyencében. Utóda, Chia-ching császár megvárta az idős Chien-lung halálát, és csak azután tartóztatta le Ho-shent. Felmentette minden megbízatása alól, megparancsolta vagyona elkobzását, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy Ho-shen öngyilkos legyen, mert vérségi kötelék fűzte a császári családhoz.

Chien-lung meghatározó szerepet játszott kora művészetében és irodalmában. Hagyomány volt, hogy sok olyan művet is a császárnak tulajdonítottak, melyet más művészek alkottak uralkodása idején, ezért lehetetlen pontosan meghatározni saját műveinek a körét, de nyilvánvaló, hogy mind prózai, mind verses munkákat is írt, s gyakorlott kalligráfus és festő volt.

Fontosabb ennél, hogy anyagilag támogatta a kínai klasszikus irodalom műveinek összegyűjtését. 1772-ben rendeltet adott ki a kínai irodalom hagyományos felosztása szerinti négy osztályba (klasszikusok, történetírás, filozófiai munkák, szépirodalom) tartozó művek legjavának kiválogatásáról. Ennek eredményeként született meg a Ssu-ku chüan-shu (Az irodalom négy ágának tárháza) c. munka, amely mind a császári, mind a magánkönyvtárak teljes anyagának alapos áttanulmányozásával készült el tíz év alatt két tudós, Chi Yün és Lu Hsi-hsiung irányítása alatt. A császár maga is számos alkalommal beavatkozott a szövegek kiválasztásába. A 36 275 kötetet feldolgozó Ssu-ku chüan-shu hét darab, kézzel írott sorozatát 1782-87 között helyezték el a fő császári lakhelyeken (Peking, Jehol, Mukden és Yüan Ming Yüan), valamint a tudósok számára is nyitott könyvtárakban.

A kínai irodalom buzgó támogatása azonban erős cenzúrával párosult. 1774-ben Chien-lung elrendelte az összes lázító - azaz mandzsuellenes kijelentést vagy utalást - tartalmazó könyv cenzúrázását vagy megsemmisítését.

Kang-hsi és Yung-cheng császárok idején virágzott a művészet, és ez Chien-lung uralkodása alatt is folytatódott. Az építészet, a festészet, a porcelánkészítés és különösen a jáde-, valamint az elefántcsont-faragás utolsó fénykorát élte, mert a későbbi kínai mesterek már csak exportra dolgoztak.

Nagyapjához hasonlóan Chien-lung is megvédelmezte a művészeteket. A kiváló kalligráfus, a börtönben már kivégzését váró Chang Chao halálos ítéletét például felfüggesztette (1736), és fontos feladatokkal bízta meg. Különösen nagyra becsülte az udvarban élő némelyik európai misszionárius, például Giuseppe Castiglione és Jean-Denis Attiret festői tehetségét. Csodálattal adózott a különböző gépeket és mechanikai szerkezeteket konstruáló jezsuita atyák tudásának és ügyességének, noha ezt a tevékenységet csupán magasrendű szórakoztatásnak tartotta.

Nagy figyelemmel kísérte a Peking közelében felépült Yüan Ming Yüan-palota szépítését. Egyre több időt töltött e palotában, ahol a számtalan pavilon, tó és kert együttese megvalósítja a császári lakóhely eszményét. Növelte a birtok területét, és új épületek építésébe fogott. Felkérésére néhány jezsuita misszionárius módosított itáliai stílusban (a XVII-XVIII. századi barokkot és rokokót idéző modorban kínai tetőmegoldásokkal) épületegyütteseket és kerteket épített a versailles-iakhoz hasonlóan szökőkutak köré.

Chien-lung uralkodása alatt Kína hagyományos magatartása a külvilággal szemben nem módosult. A Pekingben élő jezsuitákhoz fűződő kiváló személyes kapcsolata nem változtatott a császári politika katolicizmussal szembeni óvakodásán. A katolikus szentbeszédek tartását hivatalosan betiltották és a "szertartások vitája" - az ősök tiszteletének és a római katolikus vallás tanításának összeegyeztethetőségéről kirobbant vita - idején, amely még a XVIII. század elején állította szembe a pápai követet és Kang-hsi császárt.

A misszionáriusok ugyan folytatták munkájukat, és megtűrték őket a legtöbb tartományban, de lépten-nyomon a helyi hatóságok rosszindulatával találták szemben magukat, és a gyülekezetek száma jelentősen csökkent.
A britek kereskedelmi úton igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni Kínával, de mindhiába. Kapcsolatfelvételük csupán Kanton kikötőjére korlátozódott. 1793 szeptemberében a császár fogadta ugyan a Lord Macartney vezette küldöttséget, de a kéréseket elutasították.

Chien-lung 1795. október 15-én hatvanévi uralkodás után, a 61 évig uralkodó Kang-hsi császár iránti tiszteletből kihirdette, hogy ötödik fia követői őt a trónon. 1796. február 9-én a következő kínai holdújévvel új uralkodói ciklus kezdődött Chia-ching néven, de a palotában egészen Chien-lung haláláig megtartották a Chien-lung-ciklus szerinti évjelölést.

Valójában haláláig Chien-lung volt a hatalom igazi birtokosa, s így ő lett a kínai történelem leghosszabban uralkodó személyisége. Yü-lingnek nevezett sírja Pekingtől északkeletre található.