Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Hogyan pipázzunk?

„A pipa bölcsességet húz ki a filozófus ajkai közül és befogja a száját a bolondnak.”
Thackeray

Régen történt. Egyik délután megálltam a buszmegálló melletti trafik kirakata előtt, hogy megbámuljam a sok szép, titokzatos holmit: a gyönyörű formákban tobzódó gesztenyeszínű pipákat, a krómosan csillogó öngyújtókat, titokzatos feliratú zacskókat és dobozokat, rejtélyes fém micsodákat, kisdobozakat és nagydobozokat. Hogy vonzza a szemet! Baráti körben már napi téma volt a dohány, azok között is a királyok királya, a pipa, így több napi puhatolózó nézelődés után végül is rászántam magam és óvatosan beléptem a szentélybe, persze csak körülnézni!

Orromat azonmód megcsapta valami egészen rendkívüli, varázslatos illat, mely mint egy örvény egyre erősebben húzott befelé, a bolt mélye felé és én éreztem hogy itt és most látványosan csatát vesztek. A pultnál elmosódottan megjelent egy halk szavú alak, alig kérdezett valamit, látszott, ismeri már ezt a helyzetet. A néhány egyszerű kérdésre adott erőtlen válaszom eredménye az lett, hogy negyedóra múlva újra az utcán álltam, kezemben egy gyönyörű pipával, hozzá való szurkálóval és pucolóval kisdobozzal és nagydobozzal, meg persze egy zacskó finoman ízesített dohánnyal és azzal a boldog érzéssel, hogy milyen kellemes is lesz büszkén pöfékelni a többiekkel...

A baráti társaságban aztán kiderült, nem csak nekem nem sikerül maradéktalanul a boldog füstbodorítás, hanem a többieknek sem! Sőt sok kellék használatáról fogalmunk sem volt, a rejtélyes kifejezések értelmét meg csak találgatni tudtuk.
A csalódás és kudarc bárdja ott lebeg majd minden kezdő pipás feje felett, belőlem sem lett nagy dohányos, de szép emlékeket őrzök a fiókomban lapuló több pipámmal együtt és az érdeklődésemet azóta is mindig felkelti, ha a pipázás fortélyairól, kifejezéseiről hallok, vagy csak megérzem a pipadohány illatát.

Nézzük meg tehát együtt, mit is találunk minderről szakavatott pipások írásaiban!

 

A pipa kiégetése

Valószínűleg már az elején elrontottam, a pipa első használatánál, amit a szakirodalom kiégetésnek nevez. Kezdjük azzal, hogy a gyárból kijövő pipa mivel még nyers, ezért félkész darab, végleges karakterét majd az a valaki adja meg, aki kiégeti. Ezért nem mindegy, hogyan fogunk pipánk kiégetéséhez, mert ezzel visszavonhatatlanul tönkre is tehetjük azt. Sokfelé hallani csodaszerekről, amik segítik a jó kiégetést. Ezek a pletykák azt suttogják, hogy az első tömés előtt a pipát be kell kenni konyakkal, vagy whiskyvel, esetleg mézzel. Ne dőljünk be ezeknek a szirénhangoknak! Az is tévhit, hogy az első tömést csak negyedig szabad tölteni, a következőt félig és így tovább, a gyakorlat ezt sem igazolja! Tapasztalt öreg pipások azt ajánlják, hogy csak tömjük egészen nyugodtan tele a pipánkat és szívjuk nyugodtan végig. Szó szerint nyugodtan és szó szerint végig! Ugyanis, ha lassan szívjuk a pipát, akkor az nem forrósodhat túl, tehát megóvjuk a pipafejet a károsodásoktól, emellett a pipafejben képződő kéreg is egyenletesebb lesz, ami a pipa élettartamát, és ízét tekintve elsődlegesen fontos! Ha csak egy részig tömnénk a pipánkat, akkor az egyenletesség már eleve elveszne.

Tapasztalt pipások azt tanácsolják, hogy a kiégetéskor különösen lassan kell szívni a pipát (esetleg óvatosan lehet fújni is), a kézben tartott pipafej jó támpontot nyújt, ha a pipa esetleg túlforrósodna. Emellett sűrűn le kell nyomkodni a dohányt a pipatömővel, ezáltal a dohány még kevesebb oxigént kap, tehát nem tud nagyon felforrósodni.

 

A pipa megtömése

Nos, ez sem egyszerű, hiszen az ember azt gondolná, hogy úgy jó a pipa, ha jól bele van nyomva a matéria. Ebből annyi igaz, hogy a pipát tetejéig meg kell tömni, de lehetőleg úgy, hogy alul laza, középen tömöttebb, felül pedig szoros legyen. Ha még a rágyújtás előtt kicsit megszívjuk a pipát és a végén könnyed ellenállást érzünk, akkor végeztük jól az előkészítést. Vigyázzunk, tömés közben nem szabad túl nagy erőt kifejteni, a töltetnek rugalmasnak kell maradnia. Ha a töltés rosszul sikerült, akkor egész egyszerűen szedjük ki a szurkálóval a dohányt és lássunk hozzá újra! Igazi pipás soha nem sajnálja erre az időt, mert ez a művelet az alapja a nyugodt és önfeledt pöfékelésnek!

 

A rágyújtás

Legendás pillanat, amikor először gyújtunk rá a pipára, de készüljünk fel, hogy ezt a mozdulatot a következő fél órában nagyon gyakran meg fogjuk ismételni. Az első pillanatban a pipát teljesen a tűz alá kell tartani, különben hamar kialszik. A pipa első megszívásánál ügyelni kell arra, hogy lehetőleg a dohány egész felülete izzásba jöjjön. Az izzó dohány kicsit megduzzad, ezt vissza kell nyomni a tömővel a pipafejbe. Ilyenkor legtöbbször kialszik a pipa, ami nem baj, újra rá kell gyújtani. Egy-két erőteljes szippantás és már kész is!

 

A pipa működtetése

Most érkezett el az idő a legfontosabb szabály megjegyzéséhez: a már meggyújtott pipát lassan kell szívni! Tapasztalt pipázók mondják, hogy a jó pipás a pipáján keresztül lélegzik és legfőbb ismérve a nyugalom. Nyugodtan hagyni kell, hogy a füst eltávozzon az orrunkon keresztül. A füstöt vissza is lehet tartani, de soha nem szabad leszívni!

Ahogy nálam is, úgy más kezdő pipásnál is gyakran előfordul, hogy az első próbálkozások során a füst nagyon égeti, marja szájat. Ez sajnos kezdeti nehézség, amit el kell viselni annak a reményében, hogy egy-két hét múlva már egyre jobban fog ízleni.

Nagyon fontos, hogyha sikerült begyújtanunk pipánkat, akkor a kényes egyensúlyt meg is kell tartani. Ezért az izzásban lévő dohányt állandóan szabályozni kell a tömővel, azaz kellően sűrűn kell tartani, nehogy túl sok oxigént kapjon, és túlságosan felmelegedjen. Ezt a pipafej megfogásával ellenőrizhetjük: ha túlságosan felmelegszik, akkor valószínűleg lejjebb kell préselni a dohányt. Ilyenkor szívás közben addig kell a tömővel lenyomni a töltetet míg az csekély ellenállást nem tanúsít újra, és a pipafej vissza nem hűl eredeti hőmérsékletére. Ha ez nem segít, akkor hagyjuk kialudni a pipát, majd gyújtsunk rá újra.

Régi babona, hogy nem szabad a pipát kialudni hagyni, mert akkor kár érheti. Ezt a teljesen téves hiedelmet a tapasztalt pipások gyakorlata mindennél világosabban cáfolja, sőt a kialvó pipa mutatja, hogy nem hagytuk túlmelegedni azt.

 

Befejezés

A pipát mindig végig kell szívni! Ha nem így tesszük, akkor az égés folyamán a pipafej aljában összegyűlt dohánylé megrekedhet, és korhadást indíthat meg a pipafejben, aminek az lesz az eredménye, hogy pipánk rendkívül büdössé, rossz ízűvé, ebből következően használhatatlanná válik! Sajnos erre a sorsra jutott az én első becses darabom is. Persze az aranyszabály egyszeri megszegése miatt még nem kell azonnal kidobni a pipánkat, de rendszeres be nem tartása előbb utóbb éreztetni fogja hatását!

Ha a pipadohány végigégett, a maradék töltetet meg kell fordítani a szurkálóval, és óvatosan lenyomni, hogy felszívhassa az összegyűlt nedvességet. Ezután ki lehet önteni a fellazult hamut, ami, ha jól csináltunk mindent, akkor világosszürke, vagy fehér színű finom por. Ez a nyom mutatja meg igazán, hogy ki az igazi, és ki a kocapipás.

Fontos tanács, hogy a pipafejet soha ne próbáljuk a hamutartó széléhez, vagy más kemény tárgyhoz ütögetve kiüríteni, mert az nagyon károsíthatja a pipát!

 

Tisztítás

A pipa tisztítása és karbantartása hosszú fejezet, ami külön írást érdemel. Mindenesetre, ha befejeztük a pipázást, van néhány azonnali teendő. Miután a pipa kihűlt, szét kell szedni és a pipatisztítóval alaposan ki kell pucolni a füstcsatornát, nehogy nedvesség maradhasson benne. Miután befejeztük, a pipaszár jobbra forgatásával tekerjük újra össze a pipát! A megtisztított pipát a levegőnek kell jól kiszárítania, ezért lehetőleg jól szellőző helyen tároljuk. Mielőtt eltennénk azonban még egyszer fújjunk bele, hogy a finom hamumaradékok is eltávozzanak belőle.

A legjobb ha használat után egy teljes napig pihentetjük, így biztosak lehetünk benne, hogy pipánk megkapja azt gondoskodást, melyet akár egy egész emberöltő alatti hibátlan működéssel fog meghálálni.

Nádas Gergely