Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Pahlavi, Mohammed Reza

1919. október 26-án született Teheránban. Apja katonatiszt volt, aki az iráni kozák ezred parancsnokából 1921-ben államcsínnyel vezérkari főnök, majd kormányfő, végül 1925-ben Reza Pahlavi néven Irán uralkodója lett. A sah megpróbálta európaizálni az 1938-tól Perzsia helyett Iránnak nevezett országot, miközben az orosz és brit befolyás ellensúlyozása érdekében a náci Németországhoz közeledett. A második világháború kitörése után, 1941-ben a Szovjetunió és Nagy-Britannia csapatokat küldött az olajban gazdag Iránba. Rezát száműzetésbe kényszerítették, helyét 1941. szeptember 16-án fia foglalta el.

Mohammed Reza Pahlavi hiába kapta a legjobb nevelést, végezte el egy előkelő svájci iskola után a teheráni katonai akadémiát, kezdetben bizonytalanul ült a trónon. A háború után az amerikaiak is beszálltak a versenybe az iráni olajért, az ország a hidegháborús vetélkedés terepe lett. A sah ellen 1949-ben merényletet kíséreltek meg, 1951-ben a nacionalista Mohamed Moszadek kormányfő, a Nemzeti Front vezetője elérte a brit tulajdonú olajcégek államosítását, 1953-ban a sah az ország elhagyására kényszerült. Pár nap múlva egy amerikai támogatással szervezett puccs megbuktatta Moszadeket, a hatalomba visszatért Pahlavi visszavonta az államosításokat. A sah a kőolaj-bevételekre alapozva 1963-ban meghirdette az ún. fehér forradalmat, amellyel országát a térség, sőt a világ legnagyobb hatalmai közé akarta emelni. A fejlesztési programok során utakat, vasutakat, repülőtereket, gátakat és öntözőműveket építettek, ösztönözték az ipartelepítést, ám a berendezések olykor el sem jutottak a beruházások helyszínére az infrastruktúra hiányai miatt. A földreform célja az ipari munkaerő megteremtése volt, így szétverte a falu társadalmát, a gazdaságpolitika hibái inflációt, spekulációt és zűrzavart eredményeztek. Javult viszont az egészségügy helyzete, megindult az analfabetizmus felszámolása. A nők szavazati jogot kaptak, s jelöltek is lehettek.

Mindez nem tetszett a síita főpapságnak, a hierarchia élén álló Ruholláh Khomeini ajatolláh támadta a sah külpolitikáját, amerikai és izraeli kapcsolatait. Az 1963-as felkelés után a főpapot száműzték, ő Irakból, majd Párizsból küldte üzeneteit híveinek.

Irán külpolitikája önállósult, gazdasági és diplomáciai kapcsolatra lépett a Szovjetunióval és a kelet-európai államokkal. A reformok nyomán nem csak a gazdaság, de a sah ellenzéke is nőtt. Bírálatok is érték a reformok lassú, vagy felszínes volta, a korrupció, a javak egyenlőtlen elosztása miatt. A muszlim vezetők az iszlám tanításaival ellentétesnek mondták a nyugatias fejlődést, a lakosságot is felháborította, amikor a helyiekhez képest sokszorosan túlfizetett, a helyi értelmezésben botrányosan viselkedő külföldi alkalmazottak, szakértők tömege jelent meg az országban. A sah eltörölte a többpártrendszert, autokrata módon kormányzott, bírálóit a félelmetes titkosrendőrség, a SAVAK könyörtelenül elnyomta.

Az uralkodó szívügye a 400 ezer fős hadsereg volt, csak 1973 és 1978 közt 25 milliárd dollárt költöttek fegyverekre, a legtöbbet a légierőre költötték, mivel a sah maga is képzett pilóta volt. A vidék elszegényedett, a népesség a városokba áramlott, de itt is csak nyomorgott. A sah élt-halt a szórakozásért, hatalmas luxusban élt, filmközpontot hozott létre, egy szigeten nyilvánosházat működtetett. Két nejétől vált el, mert nem szültek neki utódot, a harmadik, Farah Diba 1960-ban hozta a világra Reza herceget. A család hatvan hercegének 200 vállalata és 12 milliárd dollárja volt Svájcban.

A sah 1967-ben császárrá koronázta magát, 1971-ben óriási ünnepségekkel emlékeztek meg a monarchia 2500. évfordulójáról. Irán a térség legerősebb állama lett, hadseregét, mely a nyugat-európai országokéval vetekedett, 25 ezer amerikai tanácsadó segítette, de a tisztikar a monarchiával szemben közömbös volt. Az 1974-es olajárrobbanás után Irán bevételei soha nem látott magasságba emelkedtek, de az évtized végére az árak csökkenése kiélezte a modern és hagyományos értékek konfliktusát. A szegények, a síita papság, a diákok egyre elégedetlenebbek voltak, a teheráni bazár, a kereskedők forgalma csökkent az importáruk miatt. Egyre nőtt a Párizsban élő, a monarchia megdöntésére buzdító Khomeini ajatolláh támogatottsága, de a bajok nagyságát sem a sah, sem az amerikai tanácsadók nem észlelték.

Az iszlám forradalom egy Qum városbeli tüntetéssel kezdődött 1978. január 9-én, ezután sztrájkok és diákmegmozdulások, majd zavargások és felkelések robbantak ki. A sah katonai kormányt nevezett ki, de a hadsereg is bomlásnak indult, gyilkosságok, gyújtogatások követték egymást. Az európaiak és amerikaiak elhagyták az országot. A sah 1979. január 16-án másodszor, immár véglegesen távozott az országból és a hatalomból, február 1-jén diadalmenetben hazatért Khomeini. Bár az uralkodó nem mondott le, népszavazás nyomán április 1-jén kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. A világszerte népszerűtlen, leukémiás Pahlavi országról országra utazott, élt Egyiptomban, Marokkóban, a Bahamákon és Mexikóban, rövid ideig Amerikában is kezelték betegségét. Iránban az új rezsim bíróság elé akarta állítani, ezért 1979 novemberében a teheráni amerikai követséget iráni forradalmi gárdisták foglalták el, s a 70 túsz szabadon bocsátása fejében a sah kiadatását követelték. Ezt Washingtonban elutasították, de a sahnak távoznia kellett. Ezután Panamába, majd Egyiptomba ment, itt élt 1980. július 27-én bekövetkezett haláláig.

Pahlavi