Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Pahlavi, Mohammed Reza

1919. október 26-án született Teheránban. Apja katonatiszt volt, aki az iráni kozák ezred parancsnokából 1921-ben államcsínnyel vezérkari főnök, majd kormányfő, végül 1925-ben Reza Pahlavi néven Irán uralkodója lett. A sah megpróbálta európaizálni az 1938-tól Perzsia helyett Iránnak nevezett országot, miközben az orosz és brit befolyás ellensúlyozása érdekében a náci Németországhoz közeledett. A második világháború kitörése után, 1941-ben a Szovjetunió és Nagy-Britannia csapatokat küldött az olajban gazdag Iránba. Rezát száműzetésbe kényszerítették, helyét 1941. szeptember 16-án fia foglalta el.

Mohammed Reza Pahlavi hiába kapta a legjobb nevelést, végezte el egy előkelő svájci iskola után a teheráni katonai akadémiát, kezdetben bizonytalanul ült a trónon. A háború után az amerikaiak is beszálltak a versenybe az iráni olajért, az ország a hidegháborús vetélkedés terepe lett. A sah ellen 1949-ben merényletet kíséreltek meg, 1951-ben a nacionalista Mohamed Moszadek kormányfő, a Nemzeti Front vezetője elérte a brit tulajdonú olajcégek államosítását, 1953-ban a sah az ország elhagyására kényszerült. Pár nap múlva egy amerikai támogatással szervezett puccs megbuktatta Moszadeket, a hatalomba visszatért Pahlavi visszavonta az államosításokat. A sah a kőolaj-bevételekre alapozva 1963-ban meghirdette az ún. fehér forradalmat, amellyel országát a térség, sőt a világ legnagyobb hatalmai közé akarta emelni. A fejlesztési programok során utakat, vasutakat, repülőtereket, gátakat és öntözőműveket építettek, ösztönözték az ipartelepítést, ám a berendezések olykor el sem jutottak a beruházások helyszínére az infrastruktúra hiányai miatt. A földreform célja az ipari munkaerő megteremtése volt, így szétverte a falu társadalmát, a gazdaságpolitika hibái inflációt, spekulációt és zűrzavart eredményeztek. Javult viszont az egészségügy helyzete, megindult az analfabetizmus felszámolása. A nők szavazati jogot kaptak, s jelöltek is lehettek.

Mindez nem tetszett a síita főpapságnak, a hierarchia élén álló Ruholláh Khomeini ajatolláh támadta a sah külpolitikáját, amerikai és izraeli kapcsolatait. Az 1963-as felkelés után a főpapot száműzték, ő Irakból, majd Párizsból küldte üzeneteit híveinek.

Irán külpolitikája önállósult, gazdasági és diplomáciai kapcsolatra lépett a Szovjetunióval és a kelet-európai államokkal. A reformok nyomán nem csak a gazdaság, de a sah ellenzéke is nőtt. Bírálatok is érték a reformok lassú, vagy felszínes volta, a korrupció, a javak egyenlőtlen elosztása miatt. A muszlim vezetők az iszlám tanításaival ellentétesnek mondták a nyugatias fejlődést, a lakosságot is felháborította, amikor a helyiekhez képest sokszorosan túlfizetett, a helyi értelmezésben botrányosan viselkedő külföldi alkalmazottak, szakértők tömege jelent meg az országban. A sah eltörölte a többpártrendszert, autokrata módon kormányzott, bírálóit a félelmetes titkosrendőrség, a SAVAK könyörtelenül elnyomta.

Az uralkodó szívügye a 400 ezer fős hadsereg volt, csak 1973 és 1978 közt 25 milliárd dollárt költöttek fegyverekre, a legtöbbet a légierőre költötték, mivel a sah maga is képzett pilóta volt. A vidék elszegényedett, a népesség a városokba áramlott, de itt is csak nyomorgott. A sah élt-halt a szórakozásért, hatalmas luxusban élt, filmközpontot hozott létre, egy szigeten nyilvánosházat működtetett. Két nejétől vált el, mert nem szültek neki utódot, a harmadik, Farah Diba 1960-ban hozta a világra Reza herceget. A család hatvan hercegének 200 vállalata és 12 milliárd dollárja volt Svájcban.

A sah 1967-ben császárrá koronázta magát, 1971-ben óriási ünnepségekkel emlékeztek meg a monarchia 2500. évfordulójáról. Irán a térség legerősebb állama lett, hadseregét, mely a nyugat-európai országokéval vetekedett, 25 ezer amerikai tanácsadó segítette, de a tisztikar a monarchiával szemben közömbös volt. Az 1974-es olajárrobbanás után Irán bevételei soha nem látott magasságba emelkedtek, de az évtized végére az árak csökkenése kiélezte a modern és hagyományos értékek konfliktusát. A szegények, a síita papság, a diákok egyre elégedetlenebbek voltak, a teheráni bazár, a kereskedők forgalma csökkent az importáruk miatt. Egyre nőtt a Párizsban élő, a monarchia megdöntésére buzdító Khomeini ajatolláh támogatottsága, de a bajok nagyságát sem a sah, sem az amerikai tanácsadók nem észlelték.

Az iszlám forradalom egy Qum városbeli tüntetéssel kezdődött 1978. január 9-én, ezután sztrájkok és diákmegmozdulások, majd zavargások és felkelések robbantak ki. A sah katonai kormányt nevezett ki, de a hadsereg is bomlásnak indult, gyilkosságok, gyújtogatások követték egymást. Az európaiak és amerikaiak elhagyták az országot. A sah 1979. január 16-án másodszor, immár véglegesen távozott az országból és a hatalomból, február 1-jén diadalmenetben hazatért Khomeini. Bár az uralkodó nem mondott le, népszavazás nyomán április 1-jén kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. A világszerte népszerűtlen, leukémiás Pahlavi országról országra utazott, élt Egyiptomban, Marokkóban, a Bahamákon és Mexikóban, rövid ideig Amerikában is kezelték betegségét. Iránban az új rezsim bíróság elé akarta állítani, ezért 1979 novemberében a teheráni amerikai követséget iráni forradalmi gárdisták foglalták el, s a 70 túsz szabadon bocsátása fejében a sah kiadatását követelték. Ezt Washingtonban elutasították, de a sahnak távoznia kellett. Ezután Panamába, majd Egyiptomba ment, itt élt 1980. július 27-én bekövetkezett haláláig.

Pahlavi