Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára


padma (lótuszvirág)

A lótusz egy vízinövény, melynek szára a víz alól nő ki, s csak a levelei érintik a vizet, virága a víz fölött helyezkedik el. Minden egyes növény egy gyökérhálózatból nő ki, amely gyakran az egész tó aljzatát behálózza. A fehér lótusz a tisztaság jelképe. Azért tekintik tisztának, mert nem érinti sem az iszapot, sem pedig a vizet, amelyből kinő. Brahmá az Úr Visnu köldökéből eredő lótuszon jelent meg, s ez a lótusz az az ülőhely, amelyen az egész univerzumot megteremti. E könyv első részében tárgyalt istenségek közül sokan tartanak lótuszvirágot a kezükben. Többségük a különböző ábrázolásokon lótuszvirágon ül, amelyet padmászanának neveznek (ászana=ülőhely). E virágot tekintik a leggyönyörűbb virágnak, és lelki hatását is rendkívül kedvezőnek tartják.