Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ottomán

más néven KEREVET, többféle formájú, támlás vagy támla nélküli, süppedős, kárpitozott ülőbútor. Az ottomán, amely párnákkal megrakva Törökországban a legfontosabb otthoni ülőalkalmatosság volt, a XVIII. században honosodott meg Európában. A szoba három fala mellett körbefutó, méretre tervezett korai típusból fejlődött ki a kisebb méretű, sarokba illő kerevet.

A XIX. században a kör alakú és nyolcszögletű kerevetek jöttek divatba. Némelyiket karfákkal cikkelyekre osztották, és volt olyan is, amelynek a közepét háttámlaként szolgáló kárpitozott henger foglalta el. Ez utóbbinak a tetejére gyakran helyeztek dísznövényt vagy szobrot.

A klubélet kibontakozása új kerevettípusok - például a folyóiratok és más hasonló dolgok tárolására alkalmas felnyitható ülésű változat - elterjedéséhez vezetett.

Az ottomán tartozéka volt a négylábú, kárpitozott lábzsámoly, amelyet kandalló melletti üldögélésre is használtak.