Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

II. Omar

Omar, II., teljes nevén OMAR IBN ABDAL-AZÍZ (szül. 682/683. Medina, Arábia [ma Szaúd-Arábia] - megh. 720. febr. Aleppó közelében, Szíria), mélyen vallásos, nagy tekintélyű kalifa 717-től; az iszlám eredeti elveinek hangsúlyozásával próbálta megőrizni a muszlim Omajjád-kalifátus (661-750) egységét. Apja, Abdal-Azíz, Egyiptom kormányzója volt, anyai ágon pedig I. Omar kalifától (ur. 634-644) származott. II. Omar hagyományos oktatásban részesült Medinában, mély hitének és tudásának hamar híre ment.

Omar, 706 februárjában vagy márciusában Hidzsász kormányzója lett. Már itt azt a politikát folytatta, amely később egész uralkodására jellemző volt: mindenekelőtt vallásos személyiségekből tanácsadó testületet hívott össze, hogy segítse őt az uralkodásban.

Omart 717 szeptemberében vagy októberében, elődje, Szulejmán kalifa akaratából emelték a kalifátus trónjára. Ekkoriban a kalifátus nyugalmát már súlyosan fenyegette az elégedetlenkedés a maválí-réteg (a nem arab muszlimok) és a "vallásos ellenzék" körében (utóbbinak tagjai azért gyűlölték az Omajjádokat, mert azok szerintük a politikai érdekeket a vallási alapelvek elébe helyezték). Omart elsősorban az állam belső ügyei érdekelték, így nagyobb katonai hódításokkal nem próbálkozott, sőt röviddel trónra lépése után félbeszakította Konstantinápoly még elődje által megkezdett, katasztrofális következményekkel járó ostromát. A belső viszonyok rendbetétele céljából leváltotta a népszerűtlen kormányzókat, megreformálta az adórendszert, és a maválí-rétegnek az arab muszlimokéval azonos gazdasági jogokat adott.

Bár sok intézkedését hosszabb távon nem lehetett folytatni, Omar a muszlim népesség lehető legnagyobb részének kedvét kereste, s így próbálta az Omajjád-birodalom széthullását megállítani. Az Omajjádok közül egyedül Omart tisztelte az utánuk jövő Abbászida-dinasztia, sőt még a síiták, Ali (Mohamed veje) szakadár követői is nagyra tartották.