Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

NYÍL (shi)
Kínában a legkorábbi időktől kezdve sokféle nyilat használtak. A nyílhegy kezdetben bronzból készül, majd áttértek a vas- és acélhegyekre. A nyilak aszerint változtak, hogy mire használták, hiszen más hegy kellett a vadászatra vagy a harcra. Az sem volt mindegy, hogy kisvadra, nagyvadra vagy esetleg madárra vadásztak. Jeladásra használhattak ún. zengőnyilakat, amelyek kilőve éles hangón süvítettek. A nyíl kettétörése a megkötött alku megerősítésére szolgált. Kínában, egy közismert történet szerint egy öregember egy-egy nyílvesszőt adott fiainak és megkérte őket, hogy törjék el azokat. A feladat könnyűnek bizonyult. Ám amikor apjuk arra kérte őket, hogy ugyanennyi nyílvesszőből álló köteget próbáljanak eltörni, az már nem sikerült. Az öregember így ébresztette rá fiait, milyen fontos és hasznos a testvéri összetartás.