Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

njája

(szanszkrit: „szabály” vagy „módszer”), az indiai filozófia hat ortodox rendszerének (darsana) egyike; logikai és ismeretelméleti szempontból jelentős. A njája-szemléletmód legfőbb érdeme a következtetés (anumána) érvelési módszerének részletekbe menő kidolgozása volt.

A többi rendszerhez hasonlóan a njája egyszerre filozófia és vallás; végső célja az, hogy véget vessen az emberi szenvedésnek, amely a valóság félreismeréséből ered. A szabaduláshoz a helyes ismereten keresztül vezet az út. A njáját tehát a helyes megismerés eszközei foglalkoztatják.

Metafizikája a vaisésika rendszerével rokon, ezért a két iskolát kb. a X. századtól gyakran összekapcsolták. A njája legfontosabb szövege a Gautamának tulajdonított Njája-szútra (kb. Kr. e. II. sz.).

A njája-irányzatnak azt a szakaszát, amely Gautamától neves korai kommentátorán, Vátszjájanán (kb. Kr. u. 450) át Udajanácsárjáig (Udajana, X. sz.) terjed, a XI. században, amikor Bengálban egy új njája-iskola (navja-njája, azaz „új njája”) jelent meg, régi njájának (prácsína-njája) kezdték nevezni. A navja-njája legismertebb filozófusa, és az ind logika modern iskolájának megteremtője Gangésa (XIII. sz.) volt.

A njája szerint a megismerésnek négy megalapozott eszköze van: az érzékelés (pratjáksa), a következtetés (anumána), az összevetés (upamána) és a hitelt érdemlő tanúság (sabda). A hamis ismeret körébe tartozik az emlékezet, a kétség, a tévedés és a feltételezésen alapuló érvelés.

A njája oksági elmélete az okot úgy határozza meg, hogy az az okozat feltételhez nem kötött, állandó előzménye. A sorrendiség hangsúlyozásában - az ok nem hordja magában az okozatot - a njája-elmélet eltér a számkhja-jóga és a védánta álláspontjától, viszont e vonatkozásban nem áll messze a modern nyugati induktív logikától.

A njája az okok három típusát kölönbözteti meg: a bennfoglalt vagy anyagi okot (azt a szubsztanciát, amelyből az okozat keletkezik), a nem bennfoglalt okot (mely segíti egy ok létrejöttét) és a hatóokot (azt az erőt, amely segíti az anyagi okot az okozat létrehozásában). Minthogy az atomok és a lelkek szintén örökkévalóak, Istent nem a világegyetem anyagi okaként szemléli, hanem inkább hatóokaként.