Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nadzsáhida-dinasztia

Nadzsáhida, etiópiai muszlim mamlúkok (rabszolgák) dinasztiája; 1022-től 1158-ig uralkodtak Jemenben és székvárosában, Zabídban. A zabídi Zijádida-királyságot (819-1018) fennállása végén a mamlúk vezírek kormányozták, közülük az utolsó felosztotta Jement két rabszolga, Náfisz és Nadzsáh között. Náfisz 1018-ban meggyilkolta az utolsó Zijádida-uralkodót, majd évekig tartó ádáz küzdelem és Náfisz halála után a győztes Nadzsáh 1022 elején elfoglalta Zabídot. Megszerezte az Abbászida-kalifa elismerését, és megszilárdította hatalmát a Tihámának nevezett partvidéki területeken, a törzsi vezeték erősségének számító felföldeket azonban nem tudta behódolásra kényszeríteni. Nadzsáhot 1060 körül meggyilkolták, és a királyságban eluralkodó zűrzavarban a Szulajhida-házi Ali elfoglalta Zabídot, a Nadzsáhida-dinasztia története pedig egy időre az intrikák sorozatára korlátozódott.
Nadzsáh fiai közül kettő, Szaíd és Dzsajjás elmenekült a székvárosból, és a Nadzsáhida trón visszaszerzésére szőtt összeesküvésük során, 1081-ben megölték Alit. Az etiópiai mamlúk lakosság támogatásával Szaíd könnyűszerrel elfoglalta Zabídot. Ali fia, al-Mukarram azonban anyja erőteljes biztatására 1083-ban visszavette Zabídot, és újra elűzte a Nadzsáhidákat. Szaíd rövid időre visszaszerezte a hatalmat (1086-88), de végül al-Mukarram felesége megölte. Időközben Dzsajjás Indiába menekült, majd álruhában visszatért, és viszonylag könnyen magához ragadta a trónt; uralkodása idején (1089-1106 k.) helyreállt a jemeni királyság egyensúlya. A Dzsajjás utódlása körül kirobbant családi viszályt követően a Szulajhidák az unokáját, al-Manszúrt ültették a zaídi trónra, aki a vazallusuk volt. Al-Manszúrt 1123-ban megmérgezte a mamlúkok vezíre, Mann Alláh, aki ezt követően visszaverte az egyiptomi Fátimidák támadását, és a báb szerepére kárhoztatta a Nadzsáhida királyt. Mann Alláh 1130. évi meggyilkolása után Jement, egymást váltó mamlúk vezírek kormányozták attól függően, hogy a riválisok közül melyik kerekedett felül. Amikor a puritán és fanatikus iszlám háridzsita szektához tartozó Ali ibn Mahdí 1156-ban megölte Szurúr vezírt, a fenyegető helyzeten az etiópiaiak külső segítséget kértek Ahmad al-Muta-vakkil szanáai Zajdí imámtól, akit elismertek Zabíd urának. Az etiópiaiak azonban vereséget szenvedtek, és Ali ibn Mahdí 1159-ben bevette a Nadzsáhida székvárost.