Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nádir sah

Nádir sah, más írásmóddal NÁDER SÁH, eredeti nevén NÁDR KOLÍ BÉG, más néven TAHMÁSZP KOLÍ KÁN (szül. 1688. okt. 22. Kobhán, Irán - megh. 1747. jún. Fathábád), iráni hódító és uralkodó 1736-tól; birodalma az Indus folyamtól a Kaukázusig terjed.
Korai életpályája homályos, de annyi bizonyos, hogy a török afsar törzsből származott, amely az iráni Szafavida-sahokat támogatta. Először egy helyi főnök alatt katonáskodott, majd összeverbuvált egy rablóbandát, s ennek élén 1726-ban 5000 harcost sorakoztatott föl II. Tahmászp megsegítésére. A Szafavida-sah vissza akarata szerezni trónját, amelyet még apja vesztett el négy évvel korábban a ghilzáj törzsbeli afgán trónbitorlóval, Mahmúddal szemben. Nádir újjászervezte Irán haderejét, és csaták sorozatában megsemmisítő vereséget mért az afgánokra; ezzel Tahmászp visszakerült a trónjára.
Ezután megtámadta és legyőzte az oszmán-törököket, akik megszállták a velük szomszédos azerbajdzsáni és iraki területeket. Miközben Khorászánban volt, hogy leverjen egy lázadást, a sah elhamarkodott támadást indított a törökök ellen, súlyos vereséget szenvedett, és megalázó feltételekkel kellett békét kötnie. Ezen földühödve Nádir a fővárosba sietett, levetette trónjáról Tahmászpot, helyében annak kiskorú fiát ültette, magát pedig kinevezte régenssé. Miután Nádir is vereséget szenvedett Irakban a törököktől, azzal vett elégtételt, hogy Irán egész területéről kiűzte őket. Ezután Oroszországot fenyegette meg háborúval, de az oroszok inkább átadták Iránnak Kaszpi-tengeri tartományaikat. 1736-ban megfosztotta trónjától a fiatal III. Abbászt, II. Tahmászp fiát, s maga ült Irán trónjára, fölvéve a Nádir sah címet.
A továbbiakban hadiflottát szervezett, s ezzel nemcsak Bahreint szerezte meg az araboktól, hanem Ománt is megtámadta és meghódította. 1739 februárjában, az észak-indiai mogul birodalom több nagyvárosának elfoglalása után az indiai Karnálnál szembekerült a mogulok főerőivel. A csatát megnyerte, bevonult Delhibe, majd óriási hadizsákmánnyal - közte a mesés hírű pávatrónussal és a Koh-i-noor gyémánttal - tért haza Iránba. Ezután az üzbégeket támadta meg Buhara és Hiva városánál. Ezzel birodalma elérte legnagyobb kiterjedését: nagysága az ókori iráni birodalmakéval vetekedett.
Miután 1741-ben sikertelen merényletet kíséreltek meg ellene, legidősebb fiát bűnrészességgel vádolta, ezért megvakíttatta. Erőszakos természete abban is megnyilvánult, hogy megpróbálta áttéríteni a nagyrészt síita iráni lakosságot a szunnita hitre. 1743-ban megint megtámadta az oszmán-törököket, de az Iránban kitört fölkelések miatt kénytelen volt fegyverszünetet kötni velük. Amilyen hamar csak lehetett, újra hadba szállt a törökök ellen, s Jereván mellett nagy győzelmet aratott fölöttük. 1746-ban kötötték meg a békét.
Nádir katonának és hadvezérnek zseniális volt, de államférfiként és a közigazgatás terén igen kevés tehetséget mutatott. Uralkodása utolsó éveiben Irán minden erőtartaléka kimerült; az emberek tízezerével hullottak a szüntelen hadjáratokban, s adószedőinek telhetetlensége tönkretette az ország gazdasági életét. Nádir sah mindig is kemény és könyörtelen volt, és ezek a tulajdonságai csak erősödtek öregkorára. Gyanakvása és kiszámíthatatlan kegyetlensége egyre nőtt, s bárhová ment, tömegével kínoztatta meg és végeztette ki az embereket. Emiatt egyik fölkelés a másik után tört ki ellene, végül tulajdon katonái ölték meg, amikor Khorászánban egy lázadást akart leverni.