Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

moriszkó
(spanyol: „kis mór”), megkeresztelkedett spanyol muszlim (vagy leszármazottja).

A muszlim Hispánia keresztény visszahódítása során a magukat megadó muzulmán (mudéjar) közösségeknek rendszerint szerződésben szavatolták a vallásszabadságot (Aragóniában 1118-ban, Valenciában 1238-ban, Granadában 1492-ben). A türelem azonban csak a XV. század végéig tartott, amikor is a keresztény hatóságok átváltottak az erőszakos térítés politikájára, és elrendelték az iszlám teológiai művek megsemmisítését. Granada muszlim közössége fellázadt. Tagjait 1502-ben választás elé állították: megkeresztelkednek, vagy távozniuk kell az országból. Sokan felvették a keresztséget, de titokban továbbra is gyakorolták muszlim vallásukat. 1526-ban hasonló módon kényszerítették áttérésre Valencia és Aragónia muzulmánjait is. Ezt követően az iszlámot hivatalosan betiltották Spanyolországban.

A moriszkókat azonban nem sikerült beolvasztani. Bár rasszként nem lehetett megkülönböztetni őket „régi keresztény” szomszédaiktól (azoktól a keresztényektől, akik a mór uralom alatt is megőrizték a hitüket), továbbra is iszlám szokások szerint beszéltek, írtak és öltözködtek. A régi keresztények azzal gyanúsították a moriszkókat, hogy támogatják a Spanyolországgal szemben ellenséges algériaiakat és a törököket, de féltek szent háborúiktól (dzsihád) is, amelyekkel egész vidékeket tartottak rettegésben. A muzulmánokat sokféle hátrány érte - tetemes adókkal sújtották őket, miközben fő tevékenységüket, a selyemipart és -kereskedelmet hibás kincstári politikával elsorvasztották, nem részesültek megfelelő hitoktatásban, tudatlanságukat azonban súlyosan büntette az egyház és az inkvizíció -, így Spanyolországon kívülről, az iszlám világtól kértek segítséget. Megkapták azokat a vallási-jogi szakvéleményeket (fatvákat), amelyek biztosították őket arról, hogy a muszlim hit titkos gyakorlása (takija) megengedett, aljamiadónak nevezett iszlám hittankönyveket írtak arab írásjelekkel, de spanyol nyelven moriszkó honfitársaik oktatására.

II. Fülöp 1566-ban rendeletben tiltotta meg a granadai moriszkóknak nyelvük, szokásaik és öltözékük használatát. A muszlimok 1569-ben fellázadtak, majd kétévi hadakozás után tömegesen kitelepítették őket Granadából, és szétszórták Spanyolország északi területeire. Minthogy továbbra sem hagytak fel a politikai és vallási ellenállással, 1609. szeptember 22-én királyi rendelet mondta ki deportálásukat; kiűzésük mintegy öt év múlva fejeződött be. A becslések szerint kb. 300 000 moriszkót telepítettek át főként Algériába, Tunéziába és Marokkóba, ahol megint csak idegenként fogadták őket. Csak nemzedékekkel később sikerült asszimilálódniuk, spanyol örökségük maradványai azonban mindmáig fellelhetők.