Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Giovanni da Montecorvino
(szül. 1247. Montecorvino, Szicília [ma Olaszország] - megh. 1328. Peking, Kína), olasz ferences hittérítő, az első római katolikus missziók megalapítója Indiában és Kínában, Peking első érseke.
Montecorvino 1272-ben érkezett Rómába X. Gergely pápához VIII. (Palaiologosz) Mikháél bizánci császár megbízásából, hogy tárgyalást folytasson a keleti és a római egyház újraegyesítéséről. Hittérítői munkásságát 1280 körül kezdte meg Örményországban és Perzsiában. Tabrizból (Tebriz), a térség akkori legjelentősebb városából ment Indiába, Madras vidékére, azaz a Koromandel-partra, amelyről 1292-93-ban az első európaiként írt hiteles beszámolót. 1294-ben az akkor Khanbaliknak nevezett Pekingbe érkezett. 1305-06 folyamán küldött leveleiben beszámolt a távol-keleti római misszió tevékenységéről, valamint a nesztoriánusok részéről tapasztalt ellenségességről, s megemlítette azt a missziót is, amelyet korábban alapított Indiában.
V. Kelemen pápa 1307-ben kinevezte Peking érsekévé és a Távol-Kelet pátriárkájává, s elküldött hozzá segítőül hét püspököt, ám közülük négyen meghaltak útközben. A ferences hagyomány szerint Montecorvino 1311-ben megkeresztelte Güjüköt, a harmadik mongol nagykánt (ur. 1307-11) és anyját. Maga az esemény történetileg nem bizonyítható, de annyi biztos, hogy Montecorvino sikerrel térített Kína északi és keleti részén. Eredményei azonban a mongol dinasztia bukásával még a XIV. században semmibe foszlottak.
