Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
MEZTELENSÉG
(luo)
A meztelenség szigorúan ellentmondott a konfuciánus erkölcstanának, így minden
ehhez kapcsolódó megnyilvánulását szigorúan tiltották. A kínai társadalom a
konfuciánus etika nevében hivatalosan elítélte ugyan a szemérem elleni vétséget,
ám titokban épp úgy megjelent, mint Európában. Ennek egyik legjellemzőbb területe
Kínában a képzőművészet és az irodalom volt, ahol titokban létezett a pornográfia
és az erotika. Az erotikus témák, amelynél elkerülhetetlen a meztelenség ábrázolása
főként az udvari festőknél jelent meg. A regényirodalomban és a költészetben
sokkal többször fordul elő az erotikus téma, mint a festészetben. Az erotikus
képek viszonylag ritkák. Az ilyen jellegű képeket "tavaszi palotaképek"-nek
(chungong hua) nevezték. A meztelen test ábrázolásainál feltűnik az anatómiai
ismeretek hiánya. A kínai piktúrában sohasem alakult ki az emberi test szépségének
dicsőítése, amely a nyugati művészetben elsősorban a meztelen test ábrázolásában
nyilvánult meg, de nem volt ez idegen az indiai művészettől sem. India és Kína
közt ezt a különbséget leginkább az eltérő klimatikus viszonyokkal magyarázzák
a szakemberek. A buddhizmus elterjedésével a buddhista piktúra is megjelent
Kínában, amely lehetővé tette az alakok részleges ruhátlanságának ábrázolását
(fedetlen felsőtest, kar stb.). A meztelenség teljes tiltása, a szemérem ilyenfajta
magasztalása a gyógyítás során esetenként gondot okozott. Az ilyenesetekben
az orvosok a diagnosztizáláshoz egy porcelánból vagy elefántcsontból készült
meztelen női alakot ábrázoló kis figurát használtak, amelyen a beteg hölgy rámutatással
jelezhette, mely testrészén érez fájdalmat, tapasztalt rendellenességet stb.
