Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

MELL (xiong)
A xiong kifejezés a művészetekben általában a férfi mellkasra utal, nem a női keblekre, és a férfias erőt jeleníti meg. Az ősi Kínában úgy tartották, hogy egy férfinek szépen ívelt, izmos mellkasa volt, az a jószerencse jele. A Zhou-dinasztia megalapítójának pl. nem kevesebb mint négy melle volt, amely különösen kedvező ómennek számított. Hagyományosan a nők keblei mindig fedettek voltak, mint ahogy az akt ábrázolása sem volt divat a régi Kínában. Általában a nők egy szélesebb selyemszalaggal kötötték át mellüket. A női kebleket időnként "jáde hegyekként" vagy "páros hegyként" is emlegették. Olykor mantou, azaz a gőzgombócok megnevezéssel illették. A mellbimbót a szőlőhöz vagy a lótusz magjához volt szokás hasonlítani. A mellbimbók nagysága alapján a nők születendő gyermekeinek eljövendő társadalmi rangjára következtetek. Kis mellbimbó esetén a gyermek magasra tör és sokra viheti, de a nagy mellbimbó a gyermek alacsony társadalmi rétegben maradásának biztos előjele. A két mell közti völgyet a hegyek közt húzódó szakadékhoz hasonlították.