Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára


Malakkai Szultánság uralkodói

Malakkai Szultánság uralkodói, a Maláj-félsziget déli felének nyugati partján kb. 1403-tól 1511-ig fennállt egykori maláj városállam uralkodói. Malakka alapítója és első uralkodója, Paramésvara (megh. 1424. Malakka) szumátrai herceg volt, aki szülőhelyéről, a jávaiak által megtámadott Palembangból elmenekülve átmenetileg Tumaszikban (ma Szingapúr) telepedett le, majd a XIV. század utolsó éveiben vagy a XV. század elején Malakkában állapodott meg. A kitűnő természetes kikötőjű Malakka fennhatósága alatt tartotta az India és Kína közötti tengeri útvonalat, amelynek része volt az utóbb a városról elnevezett szoros. Paramésvara áttért a muszlim vallásra, és 1414-ben felvette az Iszkandar Sáh szultán címet.

Adófizetőként megszerezte a Ming-kori Kína védnökségét, és nagy hasznot húzott a birodalomnak a nyugati kereskedelem iránti új keletű érdeklődéséből. Az 1430-as évekre a város Délkelet-Ázsia legjelentősebb kereskedelmi csomópontja lett, ahol egyaránt jelen voltak a helyi, az indiai, az arab és a perzsa kereskedők, valamint a kínai kereskedelemi megbízottak.

Iszkandar Sáh közvetlen utódjáról keveset tudni, a következő uralkodó, Muzaffar Sáh (ur. 1445-59?) szultánsága alatt azonban a városállam a régió fontos politikai és kereskedelmi hatalmává emelkedett, s ez lett az iszlám indonéz szigetvilágbeli terjedésének kiindulópontja. Röviddel trónra lépése után Muzaffar Sáh megtagadta, hogy megfizesse a szokásos adót Malakka fő vetélytársának, a félszigeten fekvő Ajutthaja thai királyságnak; hadai 1445 és 1456 között két sziámi büntetőexpedíciót is visszavertek, később pedig megszerezték az élelmiszer-ellátás szempontjából fontos Szelangort északnyugaton, továbbá a szumátrai partok stratégiai fontosságú részei feletti hatalmat a szoros túloldalán.

Ebben az időszakban egy Tun Perak (megh. 1498) nevű katonai vezető tett szert meghatározó szerepre. Muzaffar Sáh 1456-ban benaharává (főminiszterré) nevezte ki. Ettől kezdve Tun Perak formálta az állam történelmét: ő biztosította a következő három uralkodó - Manszúr Sáh (ur. kb. 1459-77), Aláuddin (ur. 1477-88) és Mahmud Sáh (ur. 1488-1511) - trónöröklését (mindhárman a rokonságából kerültek ki). Agresszív külpolitikájának eredményeként a szultánságból a Maláj-félsziget egészét és Kelet-Szumátra nagy részét magába foglaló, gazdag hűbérállam lett. Az udvarra - főként Manszúr Sáh idején - a pompa és fényűzés volt a jellemző, virágzott az irodalom és a tudomány, pezsgett a politikai és vallási élet; ezt később a klasszikus maláj krónika, a Sejarah Melayu (1612 k.) örökítette meg. A várost végül 1511-ben a portugálok foglalták el.