Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

MADZSONG (majiang)
Az igen népszerű, jellegzetes játék a középkorból származik. Eredete a Song-dinasztia idején élt Song Jiang nevezetű hadvezér által vezetett forradalomra nyúlik vissza. A forradalom 108 vezére legendás hősökké válták, alakjuk előbb kártyalapokon jelent meg. Idővel egy ilyen kártyajáték alakulhatott át a madzsong nevű társasjátékká. A játék ma ismert változata Ningbo városából származik, abból a városból, amely kézműiparáról volt híres. A városban éltek és dolgoztak az ország legjobb elefántcsont-faragói. Az egykori kártyalapokat elefántcsont lapocskákra vésték hátoldalukra pedig bambuszhasábokat illesztettek, így sokkal tartósabbá tették a társasjáték könnyen tönkremenő eszközeit. A játék Ningboban nyerte ma ismert nevét is, amely a nyelvjárásoktól függően különbözőképpen hangozhat. Az észak-kínai majiang szó egy dél-kínai kiejtése a madzsong alak, amelyen már a gyarmatosítás korában elszenvedett angol nyelvi torzítás is megjelenik. A majiang szó jelentése: veréb. A veréb alakja a játék négy kövén is megjelenik, de máig homályos, hogy ez a közönséges kis madár miért és mi módon vált a játék névadójává. Európába a brit világbirodalom révén jutott el a játék. Már a 19. század végén jelentős, komoly madzsong-kultúra virágzott Londonban, ahol a bonyolultnak tűnő kínai szimbólumokat egyszerűen arab számokkal, betűkkel kiegészítve jelezték a köveken, így tették alkalmassá a nyugati kultúrkör számára is. Kínában olykor tiltott játéknak számított, a 20. században például a Kulturális Forradalom idején kobozták el a feudális múlt csökevényének tartott játékkészleteket. Mivel a madzsong eredetileg kártyajáték volt Kína egyes részein a mai napig játsszák ebben a változatában is. A madzsong teljes készlete összesen 144 követ tartalmaz 6 csoportra osztva: 1-es csoport: bambusz 1-től 9-ig számozva, valamennyi kőből 4-4 darab; 2-es csoport: kör 1-től 9-ig számozva, valamennyi kőből 4-4 darab; 3-as csoport: a tízezer jelentésű wan írásjegy 1-től 9-ig számozva, valamennyi kőből 4-4 darab; 4-es csoport: sárkányok, 4 vörös, 4 zöld, 4 fehér; 5-ös csoport: szelek (szél) 4 keleti szél, 4 déli szél, 4 nyugati szél, 4 északi szél; 6-os csoport: 4 évszak és 4 virág (szilvavirág, orchidea, krizantém, bambusz). A madzsongot 4 vagy 3, de a bridzshez hasonlóan 2 személy is játszhatja. A játék lényege, hogy a rögzített szabályoknak megfelelően, sorozatokat, párokat gyűjtsenek a játékosok. A madzsong haladóbb szintű változata taktikai, stratégiai fogásokkal tarkított igazán izgalmas és érdekes játék. Minden játékkör végeztével az eredményt egy viszonylag bonyolult számítási rendszer alapján értékelik. Irodalom: Chiang Lee, A Mah-jong játékszabályai és történeti fejlődése, Dick Manó kiadása, Budapest (reprint: Terebess 1996); Pintér Tibor, Majong, Typotex Kft.1991.