Kúnos Ignác (Terebess Ázsia Lexikon)

keresés

Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kúnos Ignác

(Hajdúsámson; 1860. szept. 22. – Bp., 1945. jan. 12.): nyelvész, turkológus, az MTA l. tagja (1893). 1882-ben szerzett a bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1885-től öt évig Konstantinápolyban élt, közben járt Egyiptomban, Szmirnában, Kis-Ázsiában, a Balkánon, és a török népköltészet eddig ismeretlen anyagát gyűjtötte össze. 1890-ben a bp.-i egy. magántanára, majd a török nyelv és irodalom c. ny. rk. tanára. Ugyancsak 1890-től a kereskedelmi ak. keleti tanfolyamán a török nyelv tanára. 1899-től az újonnan szervezett keleti kereskedelmi ak. ig- ja. 1900-ban a Munkácsi Bernáttal közösen indított Keleti Szemle szerk.-je. Kutatómunkájának eredményeit német, angol és török nyelven is kiadták. Úttörő folklorisztikai és nyelvtudományi munkáin kívül keleti meséket is írt. – F. m. Nyelvőrkalauz (Munkácsi Bernáttal Bp., 1883); Három karagöz játék (Bp., 1886); Oszmán török népköltési gyűjtemény (I–II. Bp., 1887–89); Orta-Ojunu. Török népszínjáték (Bp., 1889); Török mesék (Bp., 1889); Kisázsiai török nyelv (Bp., 1890); Anatóliai képek (Bp., 1891); Kisázsiai török nyelvjárások (Bp., 1892); Kisázsiai török népregények (Bp., 1892); Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (Bp., 1893); Kisázsia török dialektusairól (Bp., 1896); Naszreddin Hodzsa tréfái (Bp., 1899); Sehejk Sulejman effendi's Tschagataj-osmanisches Wörterbuch (Bp., 1902); Ada-Kalei török népdalok (Bp., 1906); Türkische Volksmärchen aus Ada-kale (Leipzig-New York, 1907); Beiträge zum Studium der türkischer Sprache und Literatur (Leipzig-New York, 1907); Boszporusi tündérvilág (Bp., 1923); Halk edebiandi numuneleri. Turkee Ninniler (török nyelven, Stambul, 1925); Mosolygó napkelet (Bp., 1930).

Magyar életrajzi lexikon

A TÖRÖK HODZSA TRÉFÁI
Terebess Kiadó, Budapest, 1997
PDF