Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KŐ (shi)
A kő akárcsak a hegyek és a sziklák szintén a hosszúélet jelképe. Azok a képek, amelyeken egy hatalmas követ vagy sziklát látni a tengerből kiemelkedni, a Keleti-tengerben rejtőző halhatatlanok szigetére utal. Kínában mindig is nagy kultusza volt a különleges, furcsa kövek gyűjtésének, máig közkedvelt díszítőeleme a parkoknak, kerteknek. A legenda szerint a beszakadt égboltot Nügua ötszínű kövekkel foltozta be. Ez a régi legenda jelenik meg a leghíresebb kínai regények egyikében, a Vörös szoba álmában, amelyben a főhős, Baoyu egy kővel a szájában születik. Ez az isteni kő az volt, amelyik egykor feleslegesnek bizonyult Nügua munkája során. A regény korábbi címe A kő története volt. A kő igen népszerű anyag volt Kínában. Kőből készítettek szobrokat, feliratok számára sztéléket, de még hangszereket is pl. dobokat, zengőköveket.