Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

jóga (1)

A jóga szó azt jelenti, "összekapcsolódni". Arra az útra utal, amelyet járva az ember összekapcsolódhat Istennel. E folyamat komoly szellemi út, amely nem csupán testgyakorlatokat jelent. A különböző testhelyzetek, gyakorlatok pusztán azt a célt szolgálják, hogy a jógát végző személy fizikailag és szellemileg felkészüljön a meditációra, a Legfelsőbbön való elmélkedésre. A legismertebb jógarendszer az "astánga", vagyis a nyolcfokú jóga, amely nyolc lépcsőben vezet el Isten végső megvalósításához, megértéséhez. Ennek alapelveit Patandzsali Jóga-szútra című munkájában írta le, amelyben megemlíti, hogy a tökéletesség eléréséhez vezető út egyik feltétele a Legfelsőbb Személy előtti meghódolás. E cél nélkül a jóga gyakorlása csupán kellemes időtöltés, amelynek semmi komoly, transzcendentális eredménye nem várható.

 

jóga (2)

(szanszkrit: „leigázás” vagy „egyesülés”), az ind filozófia hat ortodox rendszerének (a hat darsanának) egyike. Hatása az indiai gondolkodás csaknem valamennyi irányzatában föllelhető. Alapszövege a Patandzsali (kb. Kr. e. II. sz.) által írt Jóga-szútra.

A jóga gyakorlati oldala sokkal fontosabb, mint az elméleti, amely egyébként nagyobbrészt a szánkhja filozófián nyugszik, annyi kivétellel, hogy a jóga elfogadja a személyes istenség létezését, aki a törekvő számára a szellemi felszabadulás modellje. A jóga a szánkhjával együtt úgy véli, hogy a felszabadulás akkor következik be, amikor az én (purusa) levetkőzi az anyag (prákriti) kötelékeit; utóbbiak eredete a tudatlanságban és az illúziókban keresendő. A szánkhja világképében a kozmosz fejlődése jól körülírható állapotokon át vezet, a jóga pedig arra törekszik, hogy megfordítsa ezt a folyamatot, a személy tehát elindul visszafelé, mígnem eljut a kiindulóponthoz, a tudat őseredeti tisztaságába. Ha a jelölt megtanul uralkodni a saját szellemén, képes száműzni a zavaró és fölösleges tudati jelenségeket, továbbá nem ragaszkodik az anyagi valósághoz, akkor eljuthat a szamádhiba, azaz a mély koncentráció állapotába, amely a végső realitással való misztikus egyesülést jelenti.

A jóga gyakorlata nyolc szintre oszlik (astánga-jóga, „nyolctagú jóga”). Az első két szint lényege az erkölcsi felkészülés, úgymint jama („tilalmak”), azaz tartózkodás más lények bántalmazásától (ahimszá), a hazugságtól, a lopástól, a paráználkodástól és a bírvágytól; és nijama („előírások”), azaz fizikai tisztaság, megelégedettség, igénytelenség, szemlélődés és az istenség iránti hódolat.

A következő két szint a fizikai előkészületeké. Eszközei az ászanák („ülések”), különféle pozitúrák, amelyek a tanuló testét rugalmassá, hajlékonnyá és egészségessé teszik. Az ászanák kitartó gyakorlása révén az ember képes lesz arra, hogy bármely előírt testhelyzetben tetszőleges ideig mozdulatlanul és fizikai kényelmetlenség nélkül megmaradhasson. A pránájáma („légzésszabályozás”) gyakorlatai a légzés ritmusát szabályozzák, egészen a légzés csaknem teljes felfüggesztéséig.

Az ötödik szint, a pratjáhára („visszavonulás”) magába foglalja az érzékszervek fölötti uralmat is, amennyiben a törekvő érzékelését a külvilágról a belső tudati objektumokra irányítja át.

Az első öt stádium összefoglaló néven a jóga külső eszközeit alkotja; a maradék három már tisztán szellemi vagy belső eszköz. A dháraná („fenntartás”) a tudatnak valamely objektumra történő kizárólagos és hosszan tartó összpontosítása (a koncentráció irányulhat pl. az orrhegyre vagy valamely istenség képmására). A dhjána („meditáció”), az én határain túllépve ragadja meg az objektumot, a legfelső szint pedig a szamádhi („összeszedettség”), amely a létforgatagból való kiszabadulás kapuja is. A meditáló személy az objektumot és a saját lényét ezen a szinten már azonosnak és szétválaszthatatlannak tapasztalja.

A jóga előtörténete homályos. Korai védikus szövegek már említést tesznek a révület állapotában időző személyekről, akik a későbbi jóginok (vagy jógik, azaz jógakövetők) előfutárai lehettek. Később a jóga önálló iskola (darsána) lett ugyan, de hatása és gyakorlatainak nagy része felbukkan más iskolákban is. Idővel a jóga bizonyos szintjei is önállósultak, például a légzésszabályozás az ászanákkal együtt a hatha-jógát alkotja. Patandzsali jógáját a más irányzatoktól való megkülönböztetés érdekében rádzsa (királyi) jógának is nevezik.

Kevésbé technikai értelemben a jóga az istenséggel való eggyé válást jelenti, ebben az értelemben használja a Bhagavad-gítá, hogy a vallási tökéletesedés más útjaitól (márga) megkülönböztesse.

A XX. század folyamán a jóga filozófiája és gyakorlatrendszere Nyugaton mind népszerűbbé vált. Ma a jóga fizikai és szellemi technikáit mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában számos szervezet, iskola és televíziós műsor népszerűsíti.