Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Hamdánida
Hamdánida, Észak-Mezopotámiában és Szíriában 905-től 1004-ig uralkodó muszlim arab dinasztia; tagjai, mint kiváló hadvezérek, az arab költők és tudósok pártfogóiként váltak híressé.
A család régóta al-Dzsazíra területén élt, de politikai szerephez csak akkor jutott, amikor a IX. században Hamdán ibn Hamdún részt vett az Abbászida-kalifa elleni fölkelésekben. Fiai mégis az Abbászidák szolgálatába szegődtek: al-Huszajn katonai parancsnokként, Abu al-Hajdzsá Abdalláh pedig Moszul kormányzójaként (905-929). Utóbbi ezzel a Hamdánida-dinasztia alapítójának is számít. A dinasztia Abdalláh fia, Nászir ad-Daula al-Haszan (ur. 929-969) alatt függetlenedett a kalifátustól, s nyugat felé, Szíria irányába is terjeszkedett. 979-ben a Bújida-házi Abud ad-Daula kiverte a Hamdánidákat Moszulból, s hatalma alá vonta Irakot. Abu Taghlib (ur. 969-979) Hamdánida-uralkodó kénytelen volt az egyiptomi Fátimidáktól menedéket és segítséget kérni, ám hiába. Abud ad-Daula később a Hamdánida-család két tagját, Ibráhímot és al-Huszajnt jelölte ki arra, hogy közösen uralkodjanak Moszul fölött (981-991), de a dinasztia hatalmának központja ekkor már átkerült Szíriába.
Aleppót és Homszot (Himsz) 945 körül szerezte meg Abu Taghlib nagybátyja, Szajf ad-Daula. Uralkodásának (943-967 k.) legnagyobb része azzal telt, hogy Észak-Szíriától Örményországig a határokat védte a bizánciak ellen. Az ő tiszteletére írta híres, dicsőítő költeményeit a neves arab költő, al-Mutanabbí (megh. 965), aki 948 és 957 között tartózkodott a Hamdánidák udvarában. A Bizánci Birodalom okozta bajok egyre súlyosbodtak Szajf ad-Daula uralkodása idején. A Hamdánidák államát több alkalommal megtámadták, s egy időre még Aleppó és Homsz is leveszett; Szíria déli felébe pedig betörtek a Fátimidák. A Fátimidák és Hamdánidák folyamatosan küzdöttek Aleppó birtoklásáért Szaíd-ad-Daula uralma alatt (991-1002), s még II. Baszileiosz bizánci császárt is bevonták a küzdelembe. 1002-ben az Aleppó fölötti uralom a rabszolgából lett hadvezér, Lúlú kezébe került. Ő előbb régensként uralkodott (1002-1004) a két utolsó Hamdánida, II. Ali és II. Saríf mellett, utána pedig a Fátimidák vazallusa lett.
