Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

HALHATATLANSÁG FÜVE (zhi)
A csodatévő növényt, a halhatatlanság füvét (zhi vagy lingzhi) különböző korokban, különbözőképpen képzelték el. A kutatók a lingzhi nevű növény egy fagombával, a Polyporus lusidus-szal próbálták azonosítani. Egyes források szerint a halhatatlanság füvét a halhatatlansághoz szorosan kapcsolódó állatok, szarvas vagy daru szállítja a szájában illetve a csőrében. Más források fűszerű (cao) növényként említik, amelyről tudni vélik, hogy a Keleti-tenger egyik vagy másik szigetén terem. Egy bizonyos, mára azonosíthatatlan gomba szintén megjelenik, mint a halhatatlanság füve, vagy inkább növényeként. Kultusza a kései Han-dinasztia idejétől kezdve indult meg és a taoista (taoizmus) örökélet keresésével kapcsolódott szorosan össze. A középkori művekben zöld, piros, sárga, fehér és bíbor színű zhi-ről esik szó. Az ötszínű, varázserejű zhi, a nagybölcsességű király jelének számít. Megkülönböztettek "kőgombát" (shizhi), amely a hiedelmek szerint sziklán nő, "húsos gombát" (ruozhi) és más fajtákat. Különösen tisztelték az ezeréves fán nőtt zhi-t, és azokat, amelyek e fa gyökerei körül termettek, mert ezeknek gyógyhatást tulajdonítottak. A zhi-nek mint a hosszúélet jelképének ábrázolása rendkívül népszerű a kínai piktúrában.