Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Gia Long

Gia Long, eredeti nevén NGUYEN PHUC ANH (szül. 1762. febr. 8. Hué, Vietnam - megh. 1820. jan. 25. vagy febr. 3. Hué), vietnami császár, a francia hódítás előtti utolsó dinasztia megalapítója.

Nagybátyja, Hué Vuong volt a trón jog szerinti örököse. Vuong 1766-ban, egy polgárháborús időszakban, börtönben halt meg. Nguyen Anh sikeres hadvezér volt. A királyságért folytatott harcában - hosszas habozás után - francia és más nyugati kalandorok szolgálatait is igénybe vette. A francia katonák, valamint a fejlett európai hadfelszerelés segítségével 1802-ben Hué és Hanoi mellett döntő győzelmeket aratott vetélytársai felett. Június 1-jén császárrá nyilvánította magát, és Gia Long nevet vette fel.

Óvatos uralkodó volt. Kormányzását a konzervativizmus jellemezte, ezt dinasztiájának későbbi tagjai is érvényesítették politikájukban. Az európaiak vietnami jelenlétét nem használta fel arra, hogy kiterjessze országa kereskedelmi kapcsolatait, s nem vett igénybe európai műszaki ismereteket, berendezéseket országának tudományos-technikai fejlesztésére. Úgy tartotta, hogy a külkereskedelem nem lényeges Vietnam fejlődése szempontjából. Ő és utódainak egész sora megpróbálták elszigetelni az országot Európától.

Gia Long megengedte a francia misszionáriusoknak, hogy a kereszténységet hirdessék Vietnamban, bár ő maga nem akart megtérni, és idegenkedett az új vallástól. Nem kívánta különleges elbánásban részesíteni a franciákat, és utódainak is ezt ajánlotta.

Gia Long szakított a hagyományokkal, amikor az utódlás kérdésében saját kisebbik fia, Phuoc Chi Dam, a későbbi Minh Mang császár mellett döntött, időközben lehunyt idősebb fiának még kiskorú gyermekével szemben. Ezzel a cselekedetével udvari intrikák sorát indította el. Később, a XIX. század folyamán zűrzavaros helyzet alakult ki a lehetséges trónörökösök között.