Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

folyók a Himalájában

A Himalájában hét szent folyó van (szapta szamudrik tirtha): az Alakánanda (Visnu Gangá), Dauli Gangá, Nandakini, Bhagírathi, Pinder Gangá, Mandakini (Pinder) és a Nayar. Azt mondják, hogy mindannyian Siva fejére hullottak, csak más és más helyre estek. A Jamuná folyó Jamunótri közelében ered.
A Gangesz, miközben Badrináth felé folyik, öt helyen találkozik más folyókkal (prajágok). Ezeket az összefolyásokat rendkívül kedvező helyeknek tekintik. A Gangesz fő ága a Bhagírati, amely Gaumukhnál ered, 18 km-re keletre Gangótri városától. Az öt összefolyás Rishikésh és Badrináth között található.
Déva Prajág (Deoprajág) a Bhagírathi és az Alakánanda találkozása. A folyót innentől kezdve nevezik Gangesznek. Ez a második legfontosabb összefolyás Indiában Prajág (Allahabad) után, ahol a Jamuná, a Gangesz és a Szaraszvatí találkoznak. A szentírások szerint a Tréta-jugában az Úr Rámacsandra és testvére, Laksman egy áldozatot (jagját) végeztek itt azért, hogy levezekeljék a Rávana nevű démon (aki egy bráhmana volt) megölésének vétkét.
Rudra Prajág az a hely, ahol a Kedarnáthból jövő Mandakini találkozik az Alakánandával.
Karna Prajágnál találkozik az Alakánanda a Pindar gleccsertől eredő Pindar Gangával. Karna, a Pándavák féltestvére, aki a Mahábhárata egyik hőse, nagy lemondásokat végzett itt, hogy elégedetté tegye Szúrját, a napistent és Rudrát.
Nanda Prajág a Nandakini és az Alakánanda kis összefolyása. Azt mondják, itt végzett lemondásokat Rávana, s Nanda Mahárádzsa, Krisna apja is ezen a helyen végzett áldozatot.
Visnu Prajágnál a Niti völgyből eredő Dauli Gangá és a Badrináthból jövő Alakánanda találkoznak.

A Gangesz és a Jamuná folyók

A Jamunát és a Gangeszt tekintik India legszentebb folyóinak. A Jamuná Jamunótrinál ered a Himalájában, míg a Gangesz forrásvidéke Gangótri közelében van, ahol Bhagírathi folyónak nevezik. Amikor a Bhagírathi összefolyik az Alakanánda folyóval, akkor Gangesz lesz a neve. A Gangesz Allahabadban (Prajág) találkozik a Jamunával és a láthatatlan vagy föld alatt hömpölygő Szaraszvatíval.
Miközben a Gangesz a Bengáli-öböl felé tart, sok más fontos folyóval találkozik, például a Ghandakival, a Kosival, a Szonnal és a Karnalival. Körülbelül 450 km-rel a Bengáli-öböl előtt a Gangesz sok ágra szakad szét. A legszélesebb ága Bangladesen keresztül folyik, s egy másik ága dél felé tart Májápurán és Kalkuttán keresztül, mielőtt Szagarnál elérné a Bengáli-öblöt. A Gangesz partján számos szent hely van, például Gangotri, Haridvar, Kankhal, Prajág (Allahabad), Varanaszi, Májápura és Ganga Szagar, amelyeket zarándokok tömegei látogatnak minden évben.
A Srímad-Bhágavatam (5.17.1) a következő szavakkal dicsőíti a Gangeszt: "Sukadév Goszvámi így szólt: Kedves királyom, az Úr Visnu, minden áldozat élvezője Vámanadévaként jelent meg Bali Mahárádzsa áldozati arénájában. Bal lába egyetlen lépésével elérte az univerzum végét, és nagy lábujjának körmével átlyukasztotta annak burkát. Ezen a lyukon az Okozati-óceán tiszta vize a Gangesz folyóként hatolt be az univerzumba. A Gangesz csodálatos rózsaszínű, mert vize az Úr lótuszlábát mossa, melyet piros por borít. Transzcendentális vizét megérintve minden élőlény azonnal megtisztíthatja elméjét az anyagi szennyeződésektől, ám a Gangesz ennek ellenére tiszta marad. Közvetlenül érinti az Úr lótuszlábát, mielőtt alászáll ebbe az univerzumba, ezért Visnupadínak is nevezik. Később más neveket is kapott, például Jáhnaví és Bhagírathi. Ezer korszak után a Gangesz vize leszállt Dhruvalokára, az univerzum legfelsőbb bolygólyára, ezért Dhruvalokát minden művelt bölcs és tudós Visnupadának hívja ('ami az Úr Visnu lótuszlábán helyezkedik el')."
A Gangesz vizét patita-pávaninak, minden bűnös élőlény felszabadítójának is nevezik, amely sohasem szennyeződik be, hiszen, ha valami Istennel kapcsolatban áll, az örökké tiszta marad. Sok bölcs - köztük Sankarácsárja is - írt imákat, melyek a Gangeszt dicsőítik. Srípád Sankarácsárja azt mondja, hogy ha az embernek van egy kis transzcendentális tudása a Bhagavad-gítá tanításai alapján, és iszik egy kevéske vizet a Gangeszból, akkor ennek hatására megszabadulhat Jamarádzsa, a halál urának büntetésétől.

A Gangesz története

A Szatya-jugában (az első világkorszak) Szagar király egy lóáldozatot végzett (Asvamédha jagja), hogy bizonyítsa hatalmát és kiválóságát. Indra, a félistenek vezetője félni kezdett a jagja eredményeitől - amely által a király még Indránál is nagyobb hatalomra tehetett szert -, s úgy döntött, hogy ellopja az áldozatra szánt lovat. Az állatot Kapiladéva ásramjánál hagyta, aki mély meditációban volt. Szagar király elküldte Szumati királynőtől született 60 000 fiát és Kesoni királynőtől született fiát, Aszamandzsaszt, hogy keressék meg a lovat. Amikor az ifjak megtalálták a lovat Kapiladév ásramjánál, azt hitték, hogy ő volt az, aki ellopta az állatot. Meg akarták büntetni Kapilát (aki valójában Isten inkarnációja volt) a neki tulajdonított lopásért. Amikor megzavarták a bölcs meditációját, Kapiladéva kinyitotta a szemét, s pillantásával hamuvá égette Szagar király fiait.
Aszamandzsasz azonban megmenekült, és visszatért, hogy elmesélje a történteket apjának, Szagar királynak. Hallva az eseményeket elküldte unokáját, Amsumánt is, hogy próbálja visszaszerezni az áldozati lovat. Kapiladéva végül visszaadta az áldozati lovat Amsumánnak, s elmondta neki, hogy azért égette el Szagar fiait, mert azok megzavarták a meditációját. Arról is beszélt, hogy a fiúkat még meg lehet menteni, ha Gangá istennő alászáll a Földre, s megfürdeti őket a vizében.
Szagar király ükunokája, Bhagíratha végül elégedetté tette Gangá anyát, s megkérte, hogy szálljon alá a Földre. Gangá anya azt mondta Bhagírathának, hogy a Föld számára túl nagy lenne az az erő, amellyel a Gangesz aláhullna a mennyekből, s ezért szüksége van valakire, aki felfogja és mérsékli a vadul hömpölygő folyó hatalmas árját. Bhagíratha elégedetté tette imádatával az Úr Sivát, aki beleegyezett, hogy fejével felfogja és lelassítsa a hatalmas erővel alázúduló folyót.
Bhagíratha király ekkor szekerén haladva elvezette a szent folyót Gangá Szagarig, a Bengáli-öbölig, ahol Kapiladéva meditált. Ott Gangá anya megfürdette a 60 000 fiú maradványait, akik ennek hatására életre keltek, s visszatértek eredeti helyzetükbe.