Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

fűszer-kereskedelem

ősi eredető, nagy kultúrájú és gazdaságilag igen fontos kereskedelmi ágazat.

A fahéjat, kassziát, kardamomot, gyömbért és kurkumát a Kelet népei évezredek óta ismerik, s már a kereskedelem fejlődésének kezdetén fontos árucikkekké váltak. A fahéj és a kasszia legalább kétezer évvel a keresztény időszámítás előtt megjelent a Közel-Keleten. Arábia (az ókor Arabia Felixe) emberemlékezet óta a fenyőtömjén, a mirha, valamint más illatos gyanták és mézgák kereskedelmének gócpontja volt. Az arab kereskedők ravaszul elhallgatták e fűszerek valódi forrását. A kíváncsiskodók elhárítására, a piac védelmére és a vetélytársak elriasztására fantasztikus történeteket terjesztettek, olyanokat például, hogy a kasszia szárnyas állatok őrizte sekély tavakban, a fahéjfa pedig mérges kígyóktól hemzsegő mély völgyekben terem. Idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) kigúnyolta ezeket a meséket, és bátran kijelentette: „...nyilvánvalóan azért találták ki őket, hogy e cikkeket minél drágábban adhassák el.”

Bármennyire fontosak voltak is az Ázsián keresztülvezető szárazföldi kereskedelmi útvonalak, a fűszer-kereskedelem mégis főleg a tengereken zajlott. Az arabok már a keresztény időszámítás előtt rendszeresen elhajóztak a távoli fűszerlelőhelyekre. A Távol-Keleten a kínaiak a Maláj-szigetek körüli vizeket járták be, és az akkor fűszer-szigeteknek hívott Molukkákon (Maluku-szigetek) bonyolították le fűszerüzleteiket. Ceylon központi jelentőségű volt a fűszer-kereskedelemben.

Az egyiptomi Alexandria kikötői illetékekből származó bevételei már akkor óriásiak voltak, amikor XI. Ptolemaiosz Kr. e. 80-ban átadta a rómaiaknak a várost. Később, a római uralom idején Alexandria a világ legnagyobb kereskedelmi központjává fejlődött, s az Indiából származó illatos-csípős fűszerek legnagyobb lerakata lett. Innen jutottak el az élvezeti cikkek a Római Birodalom piacaira.

A rómaiak Indiával fenntartott fűszer-kereskedelme, amely több mint három évszázadon át virágzott, az arabok monopóliumát ugyan kétségkívül gyengítette, de megtörni nem tudta. A római fűszer-kereskedelem az V. században újra életre kelt, de a VI. században ismét gyengült, az araboké azonban a középkor folyamán végig virágzott.

A X. században Velence levantei kereskedelme indult fejlődésnek; a XIII. század elején már monopóliuma volt a közel-keleti fűszerüzletekben, a XV. századra pedig igen erős európai hatalommá vált. Velence részben a Kelettel folytatott fűszer-kereskedelmének köszönhette mesés gazdagságát: áruikat Alexandriából szerezték be, majd roppant magas áron adták tovább az észak- és nyugat-európai kereskedőknek és viszonteladóknak.

Az európaiak ismerték az Alexandriába érkező fűszerek forrását, ám Velence monopóliumát nem tudták megtörni. A XV. század utolsó harmadában hajóépítésbe fogtak, hogy a tengeren utat találjanak a fűszertermelő országokba. Ezzel kezdődtek a híres felfedezőutak. A versenyben a portugálok álltak az élen; 1501-ben ők hoztak elsőként fűszert Indiából Európába a Jóreménység fokának megkerülésével. 1492-ben Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózott, 1497-ben pedig John Cabot vágott neki angol lobogó alatt a tengernek, de egyik expedíciónak sem sikerült eljutnia a fűszerek mesés birodalmába.

Magellán 1519-ben indult útnak Spanyolországból. Öt hajójából csak egy, a Victoria tért vissza, de az annál dicsőségesebben, szegfűszeggel megrakodva.

Sir Francis Drake 1577-ben vágott neki világ körüli kalandos útjának. Golden Hind nevű hajójával átkelt a Magellán-szoroson, érintette a fűszer (Maluku)-szigeteket, majd 1580-ban tért vissza Plymouth kikötőjébe Ternate-szigeti szegfűszeggel és más kincsekkel dúsan megrakodva.

Hollandiából Cornelis de Houtman flottája indult el a fűszer-szigetek felé 1595-ben, Jacob van Neck hajói pedig 1598-ban futottak ki a tengerre. Mindkét expedíció hatalmas rakomány szegfűszeggel, szerecsendióval, szerecsendió-virággal és borssal tért haza.

Németalföld törvényhozó testületének jóváhagyásával 1602-ben létrejött a Holland Kelet-indiai Társaság. 1664-ben XIV. Lajos meghatalmazásával megalakult a Francia Kelet-indiai Társaság is. Más európai országok uralkodói kiváltságleveleket adományoztak a kelet-indiai társaságoknak, több-kevesebb eredménnyel. Később harc kezdődött a fűszer-kereskedelemből származó előnyöknek és az üzletág monopóliumának a megszerzéséért. Több mint száz éven át a portugálok uralták a piacot, de végül engedniük kellett az angol és holland túlerőnek. A XIX. századra szilárd angol érdekeltségek jöttek létre Indiában és Ceylon szigetén, a hollandok pedig a Kelet-indiai-szigetek nagyobbik része felett gyakoroltak ellenőrzést.

A tengerészek számára a kaland, a kockázatvállalás, a nélkülözések, betegségek és a halál időszaka volt ez, a nemzetek számára pedig a győzelemmel vagy vereséggel végződő harcé, új, majdnem őseredeti állapotban lévő területek megszerzéséé s nagy múltú civilizációk leigázásáé. Az európai kereskedelmi érdekeltségek számára ez a nagy sikerek kora volt; megtörték Velence egyeduralmát és az arabok monopóliumát a fűszer-kereskedelemben, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Európa és a Távol-Kelet között - és felfedezték az Újvilágot.