Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FÜRDŐ (xizao)
Egy nagyon régi szokás szerint az előkelők tíznaponként fürödtek, s ilyenkor nemcsak a testüket, de a hajukat is megmosták. Ezért a hivatalnokoknak járó illetményt "fürdési és hajmosási járandóságnak" nevezték. A fürdés általában egyfajta rituálé volt. A császári audiencia, a fontosabb áldozatok bemutatása előtt mindig meg kellett fürödni. Rituális jellege volt továbbá az újszülött megfürösztésének, a házasság előtti fürdésnek és a holttest lemosdatásának az öltöztetés előtt. A lányok, asszonyok mindig megfürödtek mielőtt apácazárdába vonultak volna. Zarándoklat és a nászéjszaka előtt szintén mindig megfürödtek. Dél-Kínában valóságos kultusza volt a fürdőzésnek, tisztálkodásnak, így minden nap megfürödtek, de legalábbis vizes ruhával átdörgölték magukat az emberek. Szintén kedvelt volt a tengerben vagy folyókban fürdőzni. A férfiak és a nők együtt fürödtek. Észak-Kínában azonban elítélték ezeket a furcsa déli hóbortokat. A régi feljegyzésekből név szerint ismerünk jó néhány családot, akik fürdőházak fenntartásával, üzemeltetésével szereztek nevet maguknak. A közfürdők kb. i. sz. 1000-től kezdetek elterjedni a birodalomban. Ezeket az intézményeket általában a köznép látogatta, a gazdagoknak külön fürdőhelyiségük volt. A középkorban a 21. holdhónap 8. napján a kolostorokban fürödhettek meg az emberek, ezen a napon a kolostorok fürdői a nagyközönség előtt is nyitva álltak, ez volt ugyanis az a nap, amikor Gautama Buddhává lett. A fürdőzés az ezoterikában is jelentős szerepet kapott, hiszen város fürösztésével távol tarthatták a démonokat, ártó kísérteteket.