Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

félhold

arabul HILÁL, a Bizánci és a Török Birodalom, majd valamennyi iszlám állam politikai, katonai és vallási jelképe.

A félhold ősidőktől fogva vallási szimbólum volt; megjelent például a közel-keleti Astarte istennő kultuszában is. Később a Bizánci Császárság jelképe lett, feltehetőleg azért, mert egyszer a Hold hirtelen feljövetele mentette meg Bizánc (Konstantinápoly) városát a meglepetésszerű támadástól. Régebben úgy vélték, hogy az oszmán-törökök Konstantinápoly bevétele (1453) után alkalmazták zászlajukon a félholdat. Akkor azonban már legalább egy évszázada használták, először Orhan szultán (ur. 1324 k.-1360 k.) gyalogsága harcolt félholdas zászló alatt. Ez viszont azt jelenti, hogy a két összekapcsolt karomból vagy szarvból álló félhold máshonnan eredt. Bármi az eredete, a jelkép szorosan összekapcsolódott az Oszmán Birodalommal (feltűnt a hadsereg és a haditengerészet lobogóin s a minaretek csúcsán is), az utódállamokkal és - általában véve - az egész iszlám világgal. Számos iszlám többségű ország nemzeti lobogóján ma is szerepel (pl. Algéria, Comore-szigetek, Malajzia, Maldív-szigetek, Mauritánia, Pakisztán, Szingapúr, Törökország, Tunézia). Ez a Vörös Félhold nevű szervezetnek, a Vöröskereszt muszlim megfelelőjének a jelképe is.

A középkori Európában a nemesi címerben szereplő félhold nagy megtiszteltetésnek számított; sok hazatért keresztes lovag használta, elsősorban Franciaországban.