Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FELHŐ (yun)
A felhők szerencsét hozó előjelnek számítottak, különösen, ha többszínűek voltak. A felhőket a nyugattal hozzák, kapcsolatba, és a hagyomány szerint barlangokban születnek és onnan bújnak elő, hogy az égen ússzanak tova. A költészet szinte minden korban elmaradhatatlan képe a felhők közé vesző hegyorom, vagy a hegy, melyet felhőgyűrű övez. A "fellegek anyja" (yunmu) kifejezés a csillámpala elnevezése, amelyet a halhatatlanság szerének tartottak. Az "illatos felhő" kifejezés a szépséges női hajkoronákra használt metafora. A "felhő és eső" összetétellel a szeretkezésre utalnak, amely a hagyomány szerint arra a történetre vezethető vissza, hogy az ókori Chu fejedelemség egyik uralkodóját a Wushan hegynél álmában egy istennő tanította meg a szerelem művészetére, s így búcsúzott tőle: "Én vagyok a hajnali felhő és az alkonyi eső." A hagyomány szerint a halhatatlanok és a sárkányok is felhőkön utaznak az égen. A "Fehér Felhők társasága" egy buddhista elveket valló szekta volt a középkorban.