Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FEGYVER (bingqi)
A fegyverek kezdetektől fogva jelentős tárgyai voltak a kínai kultúrának. Számos fegyver képét már a legrégibb piktogram formájában megtaláljuk. Az ókorban létezett egyik felosztás szerint megkülönböztették az "öt fegyver" (wu bing) kategóriáját, amelybe a tőrbalta (csak Kínából ismert fegyver), az alabárd, a lándzsa, az íj és a nyíl tartozott. Később a fegyvereket hosszú fegyverek (chang bing) és rövid fegyverek (duan bing) csoportjára osztották. Számos fegyvert a kínaiak idegen népektől, főként az északi, lovas nomádnépektől vették át, mint pl. a kard, buzogány, balta stb. Számos kínai találmány is született a fegyverek körében, mint pl. a tőrbalta vagy a számszeríj, majd a Song-korban a lőpornak köszönhető lőfegyverek. A Song-kortól a fegyvereket két csoportba sorolták, az ún. "hideg fegyverek" (leng bingqi) és a "tűzfegyverek" (huo bingqi), ez utóbbiba tarozik pl. a muskéta, puska, ágyú, rakéta stb. Számos fegyverhez önálló, gazdag szimbolikus jelentés kapcsolódik. Irodalom: Tokaji Zsolt, A régi Kína fegyverei. Zrínyi - Terebess Bp. 1997.