Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Fátima

más írásmóddal FATIMA, más néven AZ-ZAHRÁ (arab: „ragyogó”, „fénylő”) (szül. 605 k. Mekka, Arábia - megh. 633. Medina), Mohamednek, az iszlám megalapítójának lánya, személyét a későbbi évszázadokban a muszlimok, kiváltképp a síiták mélységes tisztelete övezte. Mohamednek voltak más fiai és lányai is, de ők vagy fiatalon elhunytak, vagy nem sikerült leszármazottak hosszú sorát hátrahagyniuk. Fátima családfája viszont nemzedékek hosszú során át szakadatlanul terebélyesedett.

A síiták számára azért különösen fontos a személye, mert Alihoz ment feleségül; őt a síiták Mohamed próféta legitim örökösének és első imámuknak tekintik. Így Fátima és Ali fiait, Haszant és Huszaint a síiták a mohamedi tradíciók örököseinek tartották, s ez csak tovább növelte Fátima jelentőségét a síiták szemében. Éppen ezért számos iszlám tradíció Fátima életét olyan magasztosságba emeli, melynek történelmi tények ellentmondanak.

Fátima elkísérte Mohamed prófétát, amikor az Mekkából Medinába ment 622-ben. Medinába érkezte után hamarosan feleségül ment Alihoz, a próféta egyik nagybátyjának (Abu Tálibnak) fiához. Első éveik szűkölködésben teltek. Ali gyakran durván bánt feleségével, s Fátima panaszt tett Mohamednél. A prófétának - nagy örömére - sikerült kibékítenie a házastársakat. Amikor 632-ben Mohamed halálos betegségével küzdött, leánya ápolta. Általában is félénk volt, s távol tartotta magát a politikai ügyektől. Mégis, Mohamed halála után - öröksége ügyében -, összeütközésbe került Abu Bakrral, aki a muszlim közösség vezetőjeként a próféta helyére lépett. Igényét Abu Bakr elutasította, így aztán hat hónapig Fátima és Ali megtagadták hatalma elismerését. Nincs tisztázva, később kibékültek-e Abu Bakrral vagy sem.

Fátima keze amulett